A Fuggerek és a bányák

A másik esemény, ami szorosan hozzátartozik Mohács előzményeihez, tulajdonképpen belpolitikai és gazdasági volt, de jóval túlnőve ezen, végül is európai üggyé vált. A szóban forgó esemény előzményei még 1495-re nyúlnak vissza. Ekkor kötött ugyanis Thurzó János a Fuggerekkel, Besztercebánya és környékének, az ország leggazdagabb rézlelőhelyeinek kiaknázására. Ebben a közös vállalkozásban azonban hallgatólagosan bennfoglaltatott az ezüst kitermelésében és a pénzverésben való részvétel is. Nos ennek a "közös üzletnek" vetett véget (egy időre) az 1525 nyarán megtartott rákosi országgyűlés, mely egyrészt kimondta az 1521-ben bevezetett, névértékénél csekélyebb értékű, "nova moneta" verésének megszüntetését, amellett vádalt emelt (egyébként teljesen alaptalanul) a "kikeresztelkedett zsidó", Szerencsés Imre ellen, állítólagos csalásai miatt. A Fuggerekkel, vagy ahogyan Magyarországon hívták őket: a "fukarokkal" pedig felmondatták a bányák művelésére vonatkozó szerződést, sőt kártérítésre kötelezték őket. De még ennél is tovább mentek, mert a mesterségesen felizgatott tömeg (a korabeli jelentés szerint a "magyar urak és párthíveik" miután kifosztotta Szerencsés házát, budai raktáraik ellen is támadást intézett, lefoglalva az ott talált pénzeket, köztük a Burgio által letétbe helyezett pápai segélypénzeket is.

Néhány hét múlva azonban a köznemesség hatvani országgyűlésén az eddigi vádlott Szerencsés Imre már vádlóként lépett fel, és teljesen légből kapott összegeket említve felsorolta, hogy milyen károkat is okoztak a Fuggerek az országnak. Szerencsés mögött maga a királyi udvar és valószínűleg a Fuggerekkel konkurens külföldi vállalkozók álltak. Így történt azután, hogy a Fuggerek fogságban tartott budai megbízottjával kötelezvényt irattak alá arról, hogy gazdái a kárt a magyar kormánynak meg fogják téríteni.

A Fugger-ház, közelebbről Jakob Fugger, persze nem hagyta annyiban a dolgot. Először megcáfolta Szerencsés állításait, majd így írt karkkói megbizottjának:

"Követelni fogom, hogy mindazt, amit elvettek tőlem, adják nekem vissza, térítsék meg a király tartozását, és azt is, amit a szerződés alapján fizettem a magyaroknak és hogy helyezzenek vissza az üzletbe."

Majd így folytatja:

"Azt már elértem, hogy az ausztriai országokon át nem engednek magyar rezet és azon leszek, és remélhetőleg sikerülni is fog, hogy német földön sehol semmi réz ne jusson át... Amennyire képes vagy rá, akadályozd meg, hogy ólmot szállítsanak Magyarországba...

Az aranybányákban nemsokára felhagynak a termeléssel: mi már elrendeltük, hogy a mieink művelését hagyják abba. Az ezüstbányák szemmel láthatóan a korábbi felénél nem sokkal többet termelnek. Így aztán napról napra jobban fog a mi üzletünk hiányozni és a magyarok országa meglátja, hová jut így."

De a politikai nyomást is igénybe vette Jakob Fugger. Úgyszólván nem volt európai udvar, melytől ne kért volna erkölcsi támogatást, amit meg is kapott. A német fejedelmektől a pápáig mindenki porondra lépett, V. Károly pedig azzal fenyegetőzött, hogy egész birodalmát mozgósítja a magyarok ellen. A pápa így intette Lajost: "Erősen szorgalmazd és követeljed, hogy a Fuggereknek igazságot szolgálatssanak." Még Habsburg Ferdinánd is felelősségre vonta sógorát, Lajost. Végül is a magyar kormány hátrálni kényszerült. A Fuggerek jogait visszaállították, és kártalanították őket, viszont a kormány 50.000 forint kölcsönt kapott. Idézzük Hermann Zsuzsannát:

"Erről az 50.000 forintos kölcsönről beszámolva jegyzi meg Dernschwam (ti. a Fuggerek embere) : "Ilyen kevés pénzzel kellett Lajos királynak a török elleni védelemre felkészülnie." A szerződés megkötésének napján indult útnak Törökországból Szulajmán serege."

Mohács előestéjén tehát Magyarország magára hagyva állt ezernyi politikai, gazdasági bajjal küzdve, katonailag felkészületlenül. A török pedig diplomáciailag és katonaiilag tiszta helyzetett termtett. Minden számba jöhető ellenfelével békét kötött: Perzsiával, Velencével, Lengyelországgal és Havasalfölddel.

Perjés Géza: Mohács