1546 - Szigeth növekvő jelentősége

„szigeti őrség elrontja a hatalmas császár (szultán) földjét…”

 1546 (– 1549)

 A királyi Sziget egyre növekvő jelentősége a magyar végvári védelmi láncban…

1546. július 1-én lépett hivatalába a királyi Sziget (vagyis a királyi irányítás alatt álló Szigetvár) első kinevezett kapitánya, Seghed György…

Amint a török Hódoltság területe négyzetkilométerről-négyzetkilométerre hízott, úgy Szigetvár egyre inkább a magyar védelmi rendszer egyik központi helyévé vált ebben az évtizedben. Tudjuk már Török Bálint, megkezdte a vár erődítéseinek kiépítését és modern tüzérséggel való felszerelését. Nem sokára a vár királyi kézbe került – valószínűleg 1546-ban –, és ezek a munkálatok tovább folytak, amint ez kiderül egy 1547. évi leltárból.

Már 1547-ben a nagyszombati országgyűlésen hozott határozatokból kitűnik, hogy Szigetvár nagyon jelentős helyet foglalt el az ország védelmében. Arról is határozat született, hogy a dunántúli főkapitány tisztségét betöltő személy vagy itt, esetleg Pápán vagy Kanizsán tartsa központját. Sőt, amikor Erdődy Pétert kinevezték e magas posztra, már nagy számú katonával és szigetvári székhellyel kívánták a rendek a török portyázók elleni védelem élére helyezni.

A nagy hadjáratok szünetében sem volt fegyvernyugvás. A meg-megújuló portyázásokban a törökök állandóan jeleskedtek. Érdekességként és az állapotokra jellemzőként elmondható, hogy egy 1555-ben keltezett jövedelemlistában egy török tiszt Szigetvárt is megemlíti, noha az erősség ekkor még nem volt a kezükben, de ez arra vall, hogy a környékről szintén beszedték az adót.

Nem véletlen tehát, hogy Szigetvár erősségének szerepe jelentősen felértékelődött a Dráva és a Balaton között húzódó védelmi láncban, sőt azt is mondhatjuk e védelem centruma lett. Hiszen már 1547-ben az országgyűlés 44. törvénycikkében kimondta volt, hogy a király gondoskodjék „Szigetről”, melynek jövedelmeit a török megszerezte, ennek kapcsán a szigetvári hajdúk zsoldját is havi 2 forintról 3 forintra emelték fel. Ez az emelés, sovány eredmény volt, főként, ha figyelembe vesszük, hogy a megszabott zsold elég rendszertelenül érkezett. A szigeti kapitány tiszttartójának 1553. évi számadásában rengeteg helyen olvashatjuk, hogy kölcsönzött a katonáknak pénzt, amelyet azok később rendre visszafizettek. Az országgyűlés határozott arról is, hogy a dunántúli végházakat királyi zsoldon toborzott katonákkal kell megerősíteni. Az 1548-ból származó adatok, amelyet Veress D. Csaba publikációja nyomán közlünk, jól mutatják a fegyveres védelem megoszlását:

Várak                                Lovasok                       Gyalogok
Palota (Várpalota)              100 fő                            80 fő
Veszprém                           150 fő                          100 fő
Sümeg                                  50 fő                            16 fő
Tihany                                  24 fő                            16 fő
Vázsonykő                             6 fő                            10 fő
Pacod                                      -                               12 fő
Lak                                          -                                16 fő
Somogyvár                              -                                32 fő
Kaposújvár (Kaposvár)           -                                25 fő
Sziget (Szigetvár)              1.000 fő                        400 fő

Az ellenfél, a török is igen nagy jelentőséget tulajdonított a szigetieknek, s ők is éberen figyelték amazok minden mozdulását. Jól tudjuk, hogy a közeli török uralom alatti Pécsen 1543 után éppen a szigetváriak erői miatt 828 martalóckatona is van, akik az "iratos vitézek", a szpáhik és a janicsárok mellett mindig készen állottak a harcra. Ugyancsak jól ismert, hogy Szigetvárnak a dél-dunántúli védelemben betöltött centrum szerepét a köré – annak "hátországában" – kiépült kisebb várak és erődítések láncolata is mutatja.

Más adatokból, nem sokkal későbbi adatokból – Pálffy Géza kutatási eredményeiből – kiolvashatjuk (melyből jól kitetszik a védelmi erők csekély száma mellett azok mobilitásai is az előző adatsorokkal összevetve), hogy milyen volt az a védelem, amely e területet fedte le: Kaposújváron (vagyis Kaposvárott) 50 lovas teljesített szolgálatot, Korotnán szintúgy 50 huszár, valamint 20 gyalogos, Somogyváron 25 lovas és 50 gyalogos, Dombóváron 12 huszár és 100 hajdú, Babócsán pedig 50 gyalogos őrködött. Mindannyian a dunántúli főkapitány parancsnoki pálcája alatt. Sokan a már meghódított területekről igyekeztek a magyar végházakba, miként Szigetvárra a Dráván túlról Pozsega környékéről is érkeztek vitézek, ami miatt a törökök nem lehetek teljes biztonsággal, hiszen e menekültek kiváló kalauza lettek a végházak portyázóinak, emiatt az otthon maradt hozzátartozókon igyekezett a helyi török hatalom bosszút állni.

Valójában egy-egy fontosabb erődítmény nemcsak a vár körzetét védelmezte, de igen gyakran "több vármegye vagy éppen egész országrész biztonságáról gondoskodott." Ezt láthatjuk Eger esetében, vagy Szigetvárt említve elmondhatjuk, hogy nem csak a délnyugat-dunántúli régiót (Somogy, Zala és Vas vármegyéket) oltalmazta, hanem Stájerországot is.

 Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

1549-ben a pécsi bég, Dervis több levelében is panaszkodik a szigetiek portyáira. Hiába tette azonban Dervis bég panaszt Istvánffy Pálnál – a Szigetben szolgáló királyi „praefectus”-nál, sőt magánál a királynál a szigeti kapitány – mint írta „Szegedy György” ellen. „szigeti őrség elrontja a hatalmas császár (szultán) földjét, lovasai állandóan elállják és lesik a siklósi, görösgáli és fehérvári utakat”.

Nem sok foganatja volt, pedig Dervis bég kemény, tapasztalt és szavatartó ismert török vitéz volt, nagy tekintélyű főtiszt – jól ismert a magyarok között is. Amikor azt írta, hogy noha most béke van a szultán és a király (I. Ferdinánd) között, ha mégis„efféle gaz népet talál, azt meg fogja büntetni.” Seghed György vitézei pedig rendszeres vendégek voltak Pécs környékén, aztán parancsnoksága teljesen sikerrel járt-e… az már más kérdés. Ezt leginkább abból tudjuk megítélni – habár a kép itt sem egyértelmű –, hogyha az őt követő kapitány jelentéseit vesszük elő. Vagyis 1549 őszén – amikor első ízben és ideiglenesen – Horváth Márk (addig győri hadnagyot) nevezte ki az uralkodó Szigetvár élére, akkor az ideérkező új kapitány első dolga, hogy a beljebb fekvő erődítményekből kérjen segítséget Szigetbe – vélhetően a helyzet ilyen katasztrofális volt, úgy is mondhatjuk, Seghed Györgytől ezt örökölte volt. S a levélből jól kitűnik, hogy a vár törökök általi elszigetelése már ekkor megkezdődött.

Horváth így írt Kanizsára Csányi Ákoshoz és Nagy Mátéhoz: „Nemes vitézlő és énnekem bizodalmas uraim, barátaim… ezt írhatom ti kegyelmeteknek, hogy mostan itt szomorúságban vagyok, egy oka az, hogy pénz nélkül igen szűkölködünk, másik oka az, hogy mostan itt szükségben nagyban vagyunk, mert az terek mindenütt megkiáltatta, hogy ide semmi élést be ne hozzanak, az utakat penig minden felül igen állják,… annyira, hogy semmi élést ide be nem mernek hozni.”

Seghed György - a királyi Sziget első ismert kapitánya. Fiktív portré a helyi kiváló grafikus és festő Sarlós Endre Uram munkája (a Szigetvári kapitányok sorozat első darabja, megtekinthető a Szigetvári Vármúzeumban.)

 Pálffy Géza: A királyi Szigetvár 1547.évi leltára. In: Hadtörténeti Közlemények. 1993/3.
Pálffy Géza: Nádasdy Tamás (1498-1562). Sárvár. 1999. 30., 36.
Dávid Géza: Az első szegedi bég, Dervis életpályája. In: AETAS. 1999/4. 13.
Pálffy G. HK.1993/3. 74.
"továbbá 1553-ban: október 14. Racz Iwan gyalogosnak kölcsönadtam 1 Ft-ot. Visszafizette az úrnak. November. 13. Barbel Gergelynek az úr parancsára kölcsönadtam 1 Ft-ot. (…) Május 8. Az úr szakácsának, Ferencnek aki Goricába megy kölcsönbe adtam 50 dénárt. Balogh Benedeknek kölcsönbe adtam 1 Ft-ot. Zewld Istvánnak az úr megbízásából adtam 5 Ft-ot. (…)." Timár György: Királyi Sziget. Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. Pécs. 1989. 126.
Veress D. Csaba: Várak a Balaton körül. Bp. 1996. 68-69.