1565 - Menni kell

„...tegyen aszerint, ahogyan utasítják.”
Menni kell!

1565. április 26-án kelt az a szultáni rendelet – amely a magyarországi hadi helyzet okán (lásd. Balassa Menyhárt átállása a király mellé, s a király-pártiak mozgolódása Felső-Magyarország és Erdély határvidékén, a Tokaj – Szatmár – Nagybánya térségében kialakult konfliktus) – szigorúan utasítja az akkermani (?) szandzsákbéget, hogy csapataival felkészüljön a hadjáratra....

A szultáni parancsnak különösen azért van érdekes forrás értéke, mivel arról tanúskodik, hogy bár Nagy Szulejmán szultán uralkodását tarthatjuk az Oszmán-török Birodalom fénykorának és katonai potenciáljának is ekkor volt zenitjén, mégis úgy tűnik uralkodása utolsó idejére a későbbiekben eluralkodó bajok és nehézségek már ekkor is jelentkeztek. Jelesül itt a hadseregben zajló züllés és fegyelemlazulásának lehetünk tanúi.

A parancs ugyanis szigorúan meghagyja Haszán szandzsákbégnek, hogy az alárendelt katonaságával halogatás nélkül engedelmeskedjen a Porta utasításának, noha ő előtte azzal mentegette magát, hogy a területe hász-birtok, másrészt pedig az egykori nagy szultán Szelim (vagyis I. vagy „Vad” Szelim – Nagy Szulejmán édesatyja) által tett „kegyes alapítvány” így nem rendelkezik megfelelő számú szpáhival, sem csapattisztekkel, csupán azabok, beslik és akindzsik vannak a keze alatt, akik panaszkodnak, hogy nem kapták meg kevéske zsoldjukat sem „szegények, s nem képesek távoli hadjáratra menni. Ráadásul a szandzsák a végeken van, állandó a zavargás.”

Mármost lehet, hogy a szandzsákbégnek igaza is volt, meglehet egy rossz mezőgazdasági év volt mögöttük, ahol kevés takarmányt és élelmet tudtak csak elraktározni. Azonban az is lehetséges, hogy a béke vonzóbb volt a katonáskodásra kötelezett – de családos és letelepült életmódot élő, esetleg már mezőgazdasággal, iparral és kereskedéssel is foglalkozó – hadfiak számára. A háború veszélyes mesterség – s bár nagy a zsákmány csábítása és a dicsőséges felemelkedés reménye. Nem tudni tehát, hogy pontosan mi is rejlett a háttérben, azonban a szultán parancsa világosan és egyértelműen értésére adta Haszánnak (is), hogy mennie kell:

„Hadjárat alkalmával szoktak katonákat küldeni, s most is mikor a hitetlenek Erdély területére támadnak, az összes bég, így ő is, figyelmeztető utasítást kapott. Elrendelik, amikor a parancs megérkezik, hagyja a kifogásokat és a kibúvókat, tegye teljessé saját és a szultáni törvény által előírt vértesei fegyverzetét, s a hadjáratokon szokás szerint részt vevő azabokat, hiszár eriket, besliket és akindzsiket jól felszerelve és felfegyverezve állítsa készenlétbe szandzsákja területén. Aztán tegyen aszerint, ahogyan utasítják.”

lásd. Mühimme defteri 6, 493/1073 (Konstantinápoly) 1565. április 26. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 260.