1527-Hadikrónika

1527

 

 

01-hó első napjaiban
ESZTERGOM:

Január első napjaiban egy török követ érkezett az akkor még Esztergomban időző királyi udvarba. Szapolyai János király négyszemközti kihallgatáson tárgyalt vele, hogy pontosan miről, azt nehéz megmondani. Olasz kémek jelentései szerint Ibrahim nagyvezír megbízottja lehetett az illető, aki a szultán segítségül hívását ajánlotta volna Szapolyai János királynak. A prágai bajor követ úgy értesült, hogy a török békét kínált, azzal a feltétellel, ha hadi szabad átvonulást kapnak Ausztria felé. Zsigmond lengyel király egy leveléből azt is tudjuk, hogy a magyarok ekkoriban valóba foglalkoztak a törökkel való megegyezés gondolatával. A dolog azonban ennyiben maradt. Szapolyai János király nem küldött követet Isztambulba – ellentétben az őt szakadatlanul gyanúsító I. Ferdinánd királlyal, aki ezt már 1527 elején megtette.

A magyar diplomaták számos ország kormányzatának igyekeztek megmagyarázni, hogy „Nándorfehérvárat s a többi erősséget még az idén vissza akarja foglalni a cseh király a töröktől, és a magyaroknak átadja, oly ígéret, mely dühre fogja gyullasztani a szultánt…”

 

 

01. 12.
BÉKÉS VÁRMEGYE:

A vármegye követeket küldött Szapolyai János királyhoz, hogy tudósítsák Cserni Jován hadainak Szeged környéki erőszakoskodásairól és a megye nyugati szélét ért pusztításokról.

 

 

02-hó elején
SZEGED:

I. Ferdinánd király igyekezett Cserni Jovánt a maga számár megnyerni. Ezért február elején Szegedre küldte egyik emberét – Botos János pécsi kereskedőt –, aki drága ajándékokkal (5000 aranydukáttal, 500 db ruhakelmével, öt török harci ménnel és a király levelével) kereste fel. I. Ferdinánd egyúttal Cserni Jovánt a rácok fejedelmévé (despotájává) nevezte ki, s a hajdani szerb fejedelem, Brankovics György minden magyarországi birtokát neki ajándékozta. Cserni elfogadta I. Ferdinánd király szövetségét, de a további harchoz néhány tábori ágyút és tüzéreket kért.

A Délvidéken a tél folyamán egyre jobban kibontakozott Cserni Jován felkelése. A magát prófétának hirdető „fekete ember” körül Lippa tájékán mintegy 12 000 főnyi délszláv, jobbára paraszti sereg gyűlt össze, eredetileg a török elleni harc szándékával. Cserni Jovánt, aki Szegeden saját udvartartást és testőrséget szervezett, nádort és kincstartót nevezett ki. Seregével bevette Szabadkát, feldúlta Temesvárt, elfoglalta Szegedet.

 

 

1526-27 telén
ESZTERGOM:

Szapolyai János király és udvara 1526/27 telét a törökök által különösebben meg nem károsított Esztergomban töltötte. Egyébként a két tábor között a télen csak diplomáciai csatározások folytak.

 

 

03-hó közepe
BUDA:

I. Ferdinánd király megválasztása mellett döntött Horvátország, a német hadak által megszállt Pozsony és Sopron városa – no meg a török kézre került Szerémség. Az ország egyéb területeit a szapolyai-pártiak uralták. A március közepén Budán megtartott országgyűlés fölért egy egyetemes hűségnyilatkozattal. Valamennyi megye, szinte minden püspök, nagyszámú főúr – mind, mind itt voltak tisztelegni Szapolyai János király előtt, s megtárgyalni vele, mi légyen az ország sorsa.

Az új királynak jó volt a fogadtatása. Márciusban egy Budáról jött embert hallgatott ki a velencei köztársaság valamely hatósága. „Megkérdezve őt, vajon a király személyét szereti-e a nemesség és a nép, azt felelte, hogy igen. És hogy a magyarok egy éneket énekeltek, hogy Isten megtartotta az ő személyét, hogy megszabadítsa az országot az idegen nemzetektől.”

 

 

03-hó második fele
GYULA:

Perényi Péter erdélyi vajda március második felében Gyulán gyűjtötte össze a Cserni Jován ellen összevont csapatokat. A felkelt jobbágyok papjaik vezetésével sereglettek ide. A gyulai várnagyok 16 jól felfegyverzett lovast adtak a hadba, az uradalom jobbágyai élére pedig egy hadban jártas – fizetett – kapitányt neveztek ki.

 

 

03-hó végén
BÉCS:

A rác vezér Cserni Jován végérvényesen szembefordult a Szapolyai János király-párti urakkal. Szapolyai János király ekkor Perényi Pétert, aki az erdélyi vajdai méltóságot viselte, utasította a lázadás leverésére (azaz, hogy kezdje meg a fegyveres harcot).

 

 

03-hóban
ESZTERGOM:

Az Esztergomba látogató Batthyány Ferenc sikertelenül próbálta Várdai Pál esztergomi érseket I. Ferdinánd király pártjára vonni.

 

 

03-hóban
SZEGED:

Márciusban I. Ferdinánd király egyik bizalmi embere, a délszláv Hoberdanecz János ment Szegedre, hogy mint I. Ferdinánd király teljhatalmú megbízottja tartózkodjék Jován „cár” udvarában. Hoberdanecz rábeszélte Jovánt, hogy hagyjon fel a magyar lakosság kínzásával, s készüljön a török ellen. A kért ágyúkat és tüzéreket azonban nem küldte el. Arra kérte Jovánt, hogy csapataival maradjon Szegeden. Csak akkor induljon a török ellen – Újlak és szerémségi várak visszavételére –, ha ő is megindul Pozsonyból seregével Szapolyai János király ellen.

Időközben azonban Szapolyai János is küldött követeket Szegedre, hogy a maga oldalára állítsa Jován cárt. Szapolyai azonban az üzenettel egyidejűleg nem küldött ajándékot. Ezért Cserni az ajánlatot visszautasította, sőt csúfságból ő küldött ezer aranydukátot Szapolyai János királynak azzal az üzenettel, hogy ő küld majd pénzt, „ha ő királyi felségének nincs pénze”. Egyúttal megüzente, hogy „most hidd el nekem a legkegyelmesebb Ferdinánd nagyon sok zsoldot adott s azonfelül birtokokat ígért nekem, s már bírom az adománylevelet függő pecséttel… Most én hit alatt Ferdinánd király szolgája vagyok”.

 

 

03-hóban
BUDA→BÉCS és BUDA→PÁRIZS:

1527 márciusában alsólindvai Bánffy János vezetésével követség indult el Budáról. A császárhoz igyekeztek. Az üzenet, amelyet vittek, azt fejtegette, Szapolyai János király éppen azért nem tud a török ellen fellépni, mert I. Ferdinánd király szervezkedik ellene. Hogy az intésnek nagyobb foganatja legyen, a magyar diplomácia kitűnően időzített „kiszivárogtatásokkal”, a Budán levő bajor és a Prágában időző magyar követek révén az európai köztudatba dobta a szultánnal való esetleges megegyezés rémképét.

Ügyes manőver volt, de I. Ferdinánd király gondoskodott róla, hogy ne érjen célt. Igaz, ehhez már a diplomáciai módszerek gyöngék lettek volna – így inkább elfogatta a Regensburg felé igyekvő magyar követséget. A fontos üzenet nem jutott el a császárhoz és a német rendekhez.

Ezt a veszteséget semmiképpen sem ellensúlyozhatta, hogy másutt bizonyos sikereket könyvelehetett el Szapolyai János király külpolitikája. A lengyel uralkodó közvetítőnek ajánlkozott, de támogatást nem helyezett kilátásba. A bajor választófejedelmek biztosították ugyan a magyar megbízottakat, hogy a német birodalom nem fogja I. Ferdinánd királyt támogatni, de szemmel láthatóan inkább akarták Szapolyai János királyt egy Habsburg-ellenes háborúba beugratni, semmint a békés megegyezést elősegíteni.

A Párizsba érkező magyar követnek adott válasz nagyon jóindulatú volt szövetségi szerződés is lett belőle, de a Habsburgokkal való megbékélést a velük hadakozó franciáknek éppen nem volt szándékukban előmozdítani. Velenece és a pápa elismert Szapolyai János királyt királynak, de ezen túl semmit sem tett.

Szövetségest tehát szerzett a magyar diplomácia, de valódi célját tekintve vereséget szenvedett. I. Ferdinánd királyt továbbra is egyedül bátyja világpolitikai koncepciója gátolta tetteiben.

 

 

04-hó elején
SZŐLŐS[27]:

Perényi Péter jórészt hadban járatlan emberekből álló csapatai megütköztek Cserni Jován hadaival s nem csodálkozhatunk azon, hogy a rácok szétverték őket.

Azonban nem nyugodtak bele a kudarcba, a Tiszántúlon újra kezdték a népfelkelést, élére az újonnan kinevezett váradi püspököt, Czibak Imrét állítva, aki a korszak egyik legjobb magyar hadvezérének számított: részt vett a mohácsi csatában, a papi rendeket csak 1526-ban vette fel, eredetileg Bihar vármegyei nagybirtokos.

 

 

05-hó elején
SIKLÓS(?):

A vesztes csatát követően Perényi Péter, akiről már korábban is az a hír járta, hogy I. Ferdinánd király híveivel paktált, azonnal a Habsburg uralkodó pártjára állt. Perényi ekkor, 1527. május elején, feltehetően Siklós várába húzódott, mert pálfordulásának hírére Baranya vármegye több nemesura is I. Ferdinánd híveihez csatlakozott. Közéjük tartozott Sulyok György pécsi püspök, aki I. Ferdinánd-párti csapatokat eresztett be a pécsi várba és a város falai közé.

 

 

05. 06.
RÓMA:

Május 6-án V. Károly önállósult zsoldos katonái elfoglalták Rómát. A pápák székhelyének bukása és kirablása – a „sacco di Roma" – megtörte keresztény egyházfő ellenállását.

 

 

05-hóban
GYULA:

Mikor Czibak Imre gyűjtötte a hadakat Cserni Jován ellen, gyulai várnagyokat már nem a szerbek elleni hadműveletek tartották izgalomban, hanem az a hír, hogy Szapolyai János király erővel akarja elfoglalni a gyulai várat.

Délkelet-Magyarországon a brandenburgi őrgróf I. Ferdinánd király mellé állásával egy Ferdinánd-párti sziget képződött, amelyet Gyula, Világos, Borosjenő, Pankota, Dézna, Vajdahunyad vára védelmezett. Világos Báthori István nádor birtoka volt, a többi pedig – Vajdahunyad és Gyula kivételével – Losonczi Antalé. A várak őrsége sakkban tartotta a Szapolyai János király-párti zarándi és békési nemességet.

 

 

05-hóban
BÉCS:

I. Ferdinánd király májusban Bakics Pált bízta meg, hogy keresse fel a Szegeden tartózkodó Cserni Jován cárt, s vigyen neki gazdag ajándékokat, hogy ezzel továbbra is a Habsburgok hűségén tartsa. Erre a célra a király átadott Bakicsnak ötezer forintot, ötszáz vég posztót, tíz aranyozott serleget és öt jó török lovat. „Bakity Pál – írta Szerémi krónikájában – ezeket az értékes holmikat elvitte Pécs városába. Volt ott egy kereskedő, név szerint Botos Márton. És Bakity Pál átadta azokat az értékes ajándékokat és I. Ferdinánd királyi felség parancslevelét a nevezett kereskedő kezébe, hogy vigye el a Fekete embernek (Cserni Jovánnak). És Botos Márton gyorsan sietett Jován cárhoz Szegedre, mert ez már ott lakott.”

 

 

05-hóban
?:

Közben Szapolyai János király parancsot adott enyingi Török Bálintnak, hogy induljon fegyvereseivel Szabadkára, s támadja meg Cserni Jovánt. Török Bálint teljesítette a parancsot, s mint Szerémi írta: „felszerelte lovasait, amennyit csak tudott… A begyakorolt vitézek nagyon harciasak voltak, akik Bánffy Jakabtól maradtak neki. És várából, Szigetvárról hirtelen Baranyába menetelt; elkerülve Pécset, átevezett a Duna folyón, a bátai réven, legkiválóbb vitézeivel.” I. Ferdinánd király hívei azonban időben riasztották Cserni Jovánt, aki készen várta már a támadást, s „a rácok mindjárt támadásba mentek Bálint ellen, s ott Bálintot nagyon megverték, úgyhogy ő maga csak néhány vitézével lovagolt át a Dunán. És ez oly nagyon megrémítette Bálintot, hogy többé sohasem szállt szembe vele”.

 

 

06. 01.
OLMÜTZ:

A törökök kivonulása után remény volt arra, hogy a két király kiegyezik egymással. Az 1527. június 1-én a csehországi Olmützben meginduló tárgyalások azonban kudarccal végződtek.

 

 

06. 04.
SZEGED:

Szapolyai János király 04-én újabb követeket küldött Jován cárhoz. Ő azonban a követeket elfogatta, és fejüket akarta vétetni. Csak Hoberdanecz kérésére kegyelmezett meg nekik. Mikor ezt Szapolyai János király megtudta, azonnal hadakat gyűjtött össze, s megindult Szeged ellen. Cserni hadainak főerőivel a Maros mentén Szapolyai ellen indult, Szeged parancsnokságát kincstárnokára, Szubota vajdára bízta.

 

 

Kora nyáron
MAGYAREGREGY-MÁRÉVÁR:

A Ferdinánd-pártiak megerősödésére utal, hogy 1527 kora nyarán Várday Jánosné segítséget kért a Habsburg-uralkodó megbízható hívétől, Bakics Pál rác vajdától, hogy segítsen neki visszavenni sógorától Várday Mihálytól az erőszakkal elfoglalt Márévárat. Bakics Pál ekkor visszafoglalta a várat, de nem adta vissza azt az özvegynek, hanem a maga számára tartotta meg, s egyik hívét, Thardossy Istvánt nevezte ki oda várnagyának. Ugyancsak I. Ferdinánd pártján állott a Szekcső (Dunaszekcső) és Kőszeg (Kiskőszeg) várait birtokló Maczedóniai László is, aki a pécsi préposti méltóságot viselte.

 

 

06. 07.
RÓMA:

VII. Kelemen pápa június 07-én megadta magát. Itália északi része a császár uralma alá került, az eddig itt lekötött erőt és energiát máshol is föl lehetett használni. I. Ferdinánd király megindíthatta támadását.

 

 

06. 04. és 06. 20. között
ARADTÓL ÉS FÖNLAKTÓL (Felnac) délre:

Szapolyai János király serege és a szerb Jován cár serege Aradtól és Fellaktól délre csapott össze, s a szerbek teljesen szétszórták Szapolyai seregét.

 

 

06. 20-a körül
BUDA:

Szapolyai János király Budáról hadakat indított el Cserni Jován cár ellen Czibak Imre váradi püspök főparancsnoksága alatt, nehogy I. Ferdinánd király elleni harcában az átpártolt fekete „cár” hátbatámadja. Ezt a hírt hallva, Török Bálint fegyvereseivel újra az Alföldre sietett, és Szabadka várába vonult.

 

 

06. 25. előtt
SZEGED KÖZELÉBEN:

Szapolyai János hadai újra támadtak, s Perényi Péter vezetésével megközelítették Szegedet. A Szegedhez közeli síkon azonban a szerbek ismét győztek, bár a szerb gyalogság is súlyos veszteségeket szenvedett.

 

 

06. 25.
SZŐDFALVI MEZŐ[28]:

Mivel Cserni Jován szövetségesének, I. Ferdinánd királynak támadása még mindig késett (csak július 8-án indult meg hadaival Pozsonyból Buda ellen), Szapolyai János király hadai újra támadtak. Jován cár kivonta Szegedről minden haderejét, s az Arad-Lippa közti sződfalvi mezőn táborozó magyar sereget megtámadta. A csatában azonban a Czibak Imre nagyváradi püspök vezetése alatt álló magyar hadak megsemmisítő csapást mértek rá és szétszórták Cserni Jován seregét.

Czibak pedig készült a döntő leszámolásra. További hadakat gyűjtött, a I. Ferdinánd király-párti Gyuláról lőport kért és ágyúi kezeléséhez pattantyúsokat.

 

 

06. 25?,.26?
SZEGED:

A Temesközből kiszorult rácok a Tiszához hátráltak, Szeged környékére azzal a céllal, hogy annak erődítményei mögé vonuljanak. A szegedi lakosság azonban fegyvert fogott, s eltorlaszolta a város sáncait.

A visszavonuló szerbek véres közelharcban törtek be a szegedi Palánkba. Istvánffy Miklós krónikájában így írta le az eseményt: „Cserni Jován szétszóródott seregének maradványait ismét összegyűjtötte, s késő éjjel kétezer társával Szegedre – melynek nem voltak falai – benyomult, s ott Zákány István nagyon gazdag és pénzes kereskedőnek házát ostrom alá vette, hogy kirabolja. A városiak megverték a rablócsapatot, s maga is egy kis puska golyójától halálosan megsebesült. Övéi felemelték, s egy Tornyos nevű faluba elvitték.”

Sokkal részletesebben írta le az esetet Szerémi György a „De perditione regni Hungarorum” („Magyarország romlásáról”) című krónikájában: „Ezután Jován cár udvari embereivel együtt, csekély kísérettel, nem olyan nagy kísérettel, mint előbb, Szegedre futott… Jován cár elől sokan bezárkóztak a fallal kerített Szilágyi házba, nagyok és kicsinek, mert rettegtek tőle. És nem volt senki, akinek lett volna puskája, sok golyója és lőpora, míg Jován cár fel-alá sétált a tereken és utcákon. Egy szegény embernek volt egy puskája, de nem volt golyója: – Ó, Istenem! ha volna egy golyóm, meg nem menekülhetne ez a lator! – Akkor egy szegény ember vitt neki; mintha egy gólyóbis darabja, mintha boglár lett volna. És mindjárt porral keverve a puskába tette; mivel jól bánt puskájával, eltalálta. És Jován cár skarlátszínű, azaz szederjes ruhában volt. Amint a vajdák látták, hogy halálosan meg van sebesülve, Szegedről rögtön egy faluba, Tornyosra vitték. Az a falu tíz mérföldnyire van Szegedtől, s három mérföldnyire Szabadkától… A magyar házigazda, ahol Jován cár feküdt… éjfélkor befogta lovait a szekérbe s rögtön futott urához, Török Bálinthoz (Szabadkára, - a szerk.). És mindent elmondott urának, hogy miképpen lőtt meg a Fekete embert puskából Szegeden egy félpogány (sic!). És hogy ezt meghallotta Török Bálint, azonnal háromszáz lovasával ellovagolt azon az éjszakán Tornyosra”; ahol aztán elfogta és fejét vett Jován cárnak. A király megjutalmazta Török Bálintot Jován cár megöléséért.

Török Bálint verziója Cserni Jován megtalálása után így végződött: A hírre Cserni Jován cár hívei elmenekültek, magára hagyva haldokló vezérüket. Török Bálint és fegyveresei rátörtek a házra, s a haldokló vezérnek Török Bálint személyesen vágta le a fejét. Sereg szétszóródott, török földre menekült. A levágott főt, ecetbe téve Budára, Szapolyai János királyhoz küldte azzal, hogy a Szegednél vívott viadalban ő vágta le Cserni Jovánt. Budán azonban hamarosan megtudták Cserni Jován cár halálát, a királyi felség udvara s a budai közönség elkezdett nevetni, s beszélték, hogy egy ilyen holt embernek a fejét az ágyban milyen jól le tudta vágni Török Bálint. Hogy ezt Török Bálint meghallotta, szégyenét oly nagy pironkodással viselte, hogy végül nem tudott kimenni házának szállásáról, és a királyi felség előtti gyalázata miatt egy éjszaka csendben kiszökött Budáról. És megint I. Ferdinánd királyhoz pártolt.

Szerémi krónikájában leírta, hogy rövidesen kiderült, valójában ki ölte meg Jován cárt.

„Ezalatt jött egy Orbán nevű parasztember, galambviselkedésű; odajött hozzám, mintegy a sors rendelésére. Levéve fejéről süvegét, kezdett könyörögni előttem s az istenért kérni, hogy írjak neki egy kérvényt János királyhoz. Én: Miért írjak neked kérvényt? Mondja: Uram, én lőttem meg a Fekete embert Szegeden a puskámból. Mikor bezárkóztunk a gonosz ember elől, s hallottuk, hogy megverte őt Cibak Imre uram, s hogy fel-alá sétált a Szilágyi-palota mellett, megismertem őt, hogy ő az a Jován cár; s kezemtől jött neki a halál.” Szerémi megírta az embernek a kérvényt, aki azt személyesen átadta János királynak. „A király átvette az ember kezéből s megtekintette az írást. Nyomban rávetette tekintetét a király a fiatalemberre… (s) mondta neki: Jól van testvér, jöjj hozzám harmadnapra. Ha igaz, amint elmondtad, bizony téged megjutalmazlak!"

Ezalatt megjött a szegedi bíró is, Zákány István, a város esküdtjeivel a királyi felséghez Budára ajándékokkal, s a város jövedelmeiről tettek jelentést. Azután beszélgetésük végeztével a király kikérdezte a nevezett bírót, hogyan és miképpen ejtették el a lator Fekete embert… Mondta a szegedi bíró: Soha sem kellett volna Török Bálint úgy adta elő az esetet János királynak, hogy ő vágta le párviadalban Jován cárt!), ha nálunk nem jött volna neki a halál egy szegény alázatos ember által.

Szavaik közben nemsokára megjelent az az Orbán nevű ember. Hogy a király hallotta a szegedi bírótól, hogy az igaz, egy kis falut adományozott és juttatott neki ezért örök joggal.

Verancsics Antal krónikája is hasonlóan írta le az esetet, de ő úgy tudta, hogy „Cár Jován… Nagy-Szegedre mene, kit puskával Vid Sebestyén meglűve a Szilágyi László palotájából.”

 

 

05-06-hóban
BARANYA MEGYE:

1527 május-júniusában Baranyában már csak enyingi Török Bálint volt Szapolyai János király pártján.

 

 

07. 02.
MAGYAR KIRÁLYSÁG (BUDA?):

Werbőczy István kancellár kihirdette, hogy Magyarország csatlakozik a Cognac-i ligához.

V. Károly császár ellen új szövetség jött létre 1526-óta. A cognac-i liga a francia királyon kívül a pápát, a velencei köztársaságot, Genovát és VIII. Henrik angol királyt is a Habsburgok ellen fordította.

 

 

07. 08.
DÉVÉNY (Devín)[29]:

I. Ferdinánd király megindította tíz-egynéhány ezer fős hadait Szapolyai János király ellen. Ezzel kitört a háború a két király között. Az első várostromra Dévénynél került sor július 08-án. Szapolyai János királynak tán ha háromezer embere van Budán, az is könnyű fegyverzetű. Katonáinak java még Jován cár ellen harcol a déli megyékben. Dévény megadja magát, s ettől kezdve sorra nyitják meg kapuikat a Dunántúl legfontosabb várai.

 

 

07. 13.
BUDA(?):

Mivel a Ferdinánd-párti hadak gyülekezése és felvonulása Pozsonynál július végéig elhúzódott, Szapolyai János király parancsot adott a védelem megszervezésére. Többek között július 13-án utasította a zirci, a bakonybéli és a kapornaki apátságokat, hogy azonnal állítsanak ki száz gyalogoskatonát – két havi zsolddal ellátva – Veszprém várának védelmére, Bodó Ferenc kapitány kérésének megfelelően.

 

 

07. 31.[30]
POZSONY:

I. Ferdinánd király sereggel tört Szapolyai János király ellen. Fővezére Brandenburgi Kázmér őrgróf, egyes vezérei: Katzianer, Wilhelm Roggendorf, Nicolas Salm. I. Ferdinánd király hada állítólag 8.12 000 gyalogost, 3-6000 lovast számlált. Egyesek szerint 10 000 katonája volt. Elővédjét Nádasdy Tamás vezette 300 lovasával. Szapolyai János királyt készületlenül érte a támadás gyorsasága.

A Habsburg király csapatai július végén Pozsony körzetéből – a Duna vonalát követve – megkezdték előnyomulásukat Mosonmagyaróváron, Győrön, Komáromon és Esztergomon át Buda és Székesfehérvár felé.

 

 

07-hó végén
TIHANY és VESZPRÉM:

A fő támadási iránytól délre a Ferdinánd-párti urak seregei nyomultak előre. Szalaházy Tamás veszprémi püspök sümegi várnagya, Devecseri Chorón András csapataival már július végére elfoglalta a tihanyi és veszprémi várat, elűzve onnan Szapolyai János király híveit. Ez volt az év vártörténeti szempontból az egyik talán leg említésre méltóbb eseménye (ti. a veszprémi vár I. Ferdinánd király kezére jutása).

 

07. 31-08. 08. között
MOSONMAGYARÓVÁR:

I. Ferdinánd király seregével meghódította a várat (lehet, hogy csak átvonultak a városon és nem kellett ostromolni).

 

07. 31-08. 08. között
GYŐR:

1527-ben Nádasdy Tamás várkapitány vezetésével Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége.

 

07. 31-08. 08. között
PANNONHALMA (Szentmárton):

Ekkor ostromolták és foglalták el I. Ferdinánd hadai a várat, melyet Szapolyai János katonái védelmeztek.

 

 

08. 08.
KOMÁROM:

I. Ferdinánd király a komáromi vár meghódítására vonult. Seregével a várral szemben a Duna jobb partján foglalt állást, majd 3000 gyalogost, 200 lovast és tüzérei egy részét az éj leple alatt átszállíttatta a folyam bal partjára, a csallóközi oldalra.

08. 09.

Másnap reggel mindkét seregrész ágyúi megkezdték a vár falainak törését. A királyi várpalota középkori, viszonylag gyenge falai nem bírták a heves ágyúzást. A védők rövid ostrom után megnyitották a kaput. I. Ferdinánd király diadalmasan vonult be a várba, ahová azonnal német, olasz és spanyol zsoldosokból álló őrséget állított. A megbízható legénység azonban mit sem ért a megrongált várfalak mögött. A fontos erősség helyreállítását viszont nem lehetett halogatni. Mindehhez pénzre volt szükség, pénze azonban nem volt I. Ferdinánd királynak. Szorult helyzetéből úgy talált kiutat, hogy Komárom várát 9710 forintért elzálogosította hűséges emberének, Ernest Braunsteinnek.

Ekkor került a vár a Habsburgok kezére és az övék is maradt – a szabadságharc dicsőséges időszakát kivéve – négy évszázadon át.

 

 

08. 10
TATA:

1527-ben bizonyosodott be a változtatás szükségessége. Ekkor ostromolták I. Ferdinánd hadai a várat, melyben Szapolyai János védekezett katonáival. Az őrség azt a két tisztet, aki ki akart tartani Szapolyai János király mellett, megölte. I. Ferdinánd félnapos ostrom után elfoglalta a várat, és azonnal gondoskodott a lerombolt falak felújításáról, amivel Decius olasz építészt bízta meg.

 

 

08. 12.[31]
SZÉKESFEHÉRVÁR, BUDA és PEST:

A Ferdinánd-párti főurak által vezetett hadsereg ütközetei nem lehettek túl jelentősek, mert már augusztus 12-én Szapolyai János király csapatai kiürítették Székesfehérvárat és a védhetetlennek ítélt Budát. Szapolyai János király, mivel eredménytelenül hirdetett újra és újra nemesi felkelést, s Kevinél (Ráckevénél) ott sorakoztak a I. Ferdinánd király-párti rác naszádosok – félő volt, hogy elvágják a dunai visszavonulásának útját –, Budán nem érezte magát biztonságban: 08. 12-én Pestre költözött át. Budát kiüríttette. Később megkezdték visszavonulásukat Gyöngyös, Hatvan, Tokaj felé. Serege végig gyarapodott, megérkezett a Jován ellen diadalmaskodott váradi katonapüspök, Czibak Imre.

 

 

08. 10-08. 20. között
ESZTERGOM:

Kétnapi nem túl intenzív ellenállás után I. Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége.

I. Ferdinánd király nem véletlenül választotta a Duna menti hosszabb utat. Így vízen szállíthatta tovább hadi- és élelemkészleteit, másrészt Esztergom bevétele s az érsek megnyerése elengedhetetlen volt; hiszen a királyi cím törvényessé csak azáltal válhatott, ha a jelöltet az esztergomi érsek Székesfehérváron megkoronázza.

Esztergom és az érsek meghódolásáról Szerémi György is megemlékezett „Magyarország romlásáról” írott művében. Az érsek és Szapolyai János király közötti ellentétet – jellemző naívsággal – gasztronómiai okokból eredeztette. 1527 telének végén: „János király meghívatta húshagyó kedden (március 5.) Várdai Pál esztergomi érseket. Mivel Pál érsek úr nem szokott kövér disznóhúst enni, a király az érsek tréfás kigúnyolására meghagyta a tiszttartójának, Szalárdi Mihálynak, hogy, minden ételfogásul kövér disznóhúst főzzön vacsorára, mert az esztergomi érsek nem eszik disznóhúst. Előadom, akár igaz, akár nem…” Az érsek – Szerémi szerint – megorrolt a tréfáért, s a nyáron Budáról hiába küldött érte kétszer is Szapolyai János király, különböző okokra hivatkozva nem ment.

Esztergom ostromával kapcsolatos eseményekről a következőket találta följegyzésre érdemesnek Szerémi: „Pál érsek elküldte János királyhoz Borsoló Tamást, hogy küldjön a király néhány tisztet és Esztergom várának élelmezésére pénzt. Az a lator Borsoló Tamás sok hízelgő szóval, egyszersmind Kétházi Lukáccsal, kiszedtek belőle tizenhatezer forintot, hogy Pál érsek minél előbb fogadjon fel hadinépet. Mivel a németek közeledtek Esztergomhoz, követe gyorsan lovagolt urához, Várdai Pálhoz, a mondott pénzzel. Pál érsek azonban nem hirdette ki a hadnép toborzását Esztergom várában, s azt sem, hogy ne adják át a németeknek a várat ütközet nélkül, hanem inkább harcoljanak ellenük. Csak jelet adtak, a németek kettőt vagy hármat lőttek a várra, s szabadon bevonultak. Pál érsek Szent Lőrinc vértanú ünnepnapján (augusztus 10.) ünnepi misét tartott Ferdinánd előtt. Mi hallottuk, hogy már vele vannak a magyar előkelők, Báthori István, Perényi Péter, Nádasdi Tamás, de Báthori Tamás nem volt velük, hanem otthon, Bátorban ült. János király Buda várában hallgatott, mert mielőtt még könyörgött nálunk az esztergomi, már megtudta a török császártól, hogy a németek támadni fognak, miként már meg van írva előbb.”

Istvánffy Miklós sokkal szűkszavúbban, csak a következőket vetette papírra (de ezzel a kevéssel is többet mond, közelebb jár az igazsághoz, mint a nép száján élő mendemondákat, udvari pletykákat följegyző Szerémi): Ferdinánd Győrt, Komáromot, Tatát elfoglalta, s „Esztergomnak tartott; hol Várdai Pál érsek által nagy örömmel fogadtatott, de bizonytalan, hogy igaz volt-e, vagy tettetett, s csak a nagy sereg félelmétől eredő, más ingatagok példájára.”

Várdai Pálnak nem sok esélye volt Esztergom várának megtartására. Hiszen mikor Esztergom előtt megjelent I. Ferdinánd király serege, Budán Szapolyai János király (sereg nélkül) menekülésre készen állt. I. Ferdinánd királynak viszont volt elég ideje, hogy akár egy hónapig, vagy tovább is, elidőzzön Esztergom falai alatt. Természetesen az ostromra készületlen vár aligha tett volna szükségessé ilyen hosszú megszállást. Hiába adott Szapolyai János király (ha tényleg adott, s annyit adott) 16 000 forintot a várvédelemhez szükséges zsoldosokra, az érsek ha akart volna sem tudott volna elegendő olyan katonát toborozni, akik jól értettek a hadakozáshoz. A védelemhez ágyúk is kellettek volna, s bizonyára az sem igen volt Esztergomban. Ágyút pedig még nehezebb előteremteni, mint embert, s az ágyúkhoz még tűzmesterek is kellenek! Várdai érsek a vér nélküli megegyezésre törekedett, más választása nem is igen volt.

I. Ferdinánd király Esztergomban helyőrséget hagyott Wolfgang Oeder parancsnoksága alatt (300 gyalogost), ő maga továbbment a sereggel, majd Fehérvárra.

 

 

08. 12-08. 20. között
VISEGRÁD:

A vár őrsége minden ellenállás nélkül az ostromlók felszólítására I. Ferdinánd királynak hódolt meg.

 

 

08. 20.
BUDA:

A Szapolyai János király által védtelenül hagyott Buda is I. Ferdinánd király kezére került[32]. Salm gróf 6 ezer főnyi sereggel (2000 lovassal és 4000 gyalogossal) továbbfolytatta a szapolyai-pártiak üldözését. A Dunán a Pozsonyból hozott hajókból vert hajóhídon kelt át a sereg.

 

 

09. 03.
ESZTERGOM:

Várdai Pál esztergomi érsek hűséget fogadott I. Ferdinánd királynak.

 

 

09. 21.
?:

Brandenburgi Kázmér őrgróf meghalt. A fővezréletet nyomban a tapasztal Salm grófra bízta I. Ferdinánd király, aki 68 évével abban a korban szinte aggastyánnak számított.

 

 

08. 20-09. 26. között
EGER:

Salm gróf útközben Eger városát és várát könnyen elfoglalhatta, hiszen senki sem állt ellen. Mivel az általa követelt nagy mennyiségű élelmiszert nem kapta meg a várostól, azt zsoldosaival földúlatta, s tovább menetelt a Tisza felé. Szapolyai János király értesülve ellenfele közeledéséről, a Sajónál utóvédet hagyott – melyet azonban Salm hamarosan könnyedén szétvert – s Tokajig hátrált.

 

 

09. 26.
TARCAL:

Salm szeptember 26-án Tarcalig nyomult, s ott táborba szállt. A két hadat egymástól a Kopasz-hegy választotta el. Szapolyai János király vezérei, Bodó Ferenc és Kismarjai Lukács hadnagy úgy döntöttek, hogy még aznap éjjel meglepetésszerűen támadják meg a német tábort. Bodó vezénylete alatt a jobb szárnyon Bakics Pál, a balon Kismarjai Lukács parancsnokolt. A meglepetés sikeresnek látszott. Eldördültek az ágyúk, a sortűz azonban hatástalan maradt. A fergeteges roham annál több eredményt hozott. Bakics visszaverte a vele szemben álló stájereket. A másik szárnyon viszont Katzianer és Fels zsoldosai nyomultak előre, s mikor Kismarjai golyótól találva elesett, a bal szárny meghátrált, amiben közrejátszott az is, hogy sem Czibak Imre, sem Erdődy püspök hadai nem siettek a megingott hadsorok segítségére. Bodó középhadát áttörték Salm enyingi, Török Bálont és Pekry Lajos vezette magyar segélyhadai. A csata elveszett, Szapolyai János király hadai rendetlenül hátráltak Tokaj felé. A meglepetés tehát nem sikerült, a helyzet azonban nem volt reménytelen, hiszen az éjszaka még mindig a támadóknak kedvezett, nem kellett erősebb üldözéstől tartani – Salm meglehetősen óvatos volt, serege pedig bizonyára az úttól és az ütközettől fáradt. Néhány főúr – ha Szeréminek hihetünk, Erdődy püspök, Czibak Imre, Dóczi János, Pesthyeny Gergely és Bebek Ferenc – árulása azonban mindent eldöntött. Lehetséges, hogy megkísérelték – mint Szerémi írja – Szapolyai János királyt magát is elfogni és kiszolgáltatni I. Ferdinánd királynak, ám enélkül is éppen eleget tettek. Sem Szapolyai János király nem volt képes a csapatait újjászervezni és együtt tartani, sem Bodó, akinek talá ehhez nem volt elég tekintélye. Szapolyai János király átkelt a Tiszán, így önmagát ugyan biztonságban tudhatta, viszont e tettével az ellenállás megszervezését végképp eljátszotta. A csapatvezérek a csatát követő napon már saját szakállukra cselekedtek. Czibak átkelt a hajóhídon, s maga mögött szétszakíttatta azt, a hajókat pedig megfúratta. Bakics Pál rác fegyvereseivel kitért a harc elől, s a Tisza jobb partja mentén Szeged felé vonult, amerre nem követte senki.

 

 

08. 20-09. 27. között
SAJÓLÁD:

Szapolyai János király Sajólád mellett ütötte fel főhadiszállását. Itt ismerkedett meg a sajóládi pálosok perjelével, Martinuzzi György baráttal, aki ettől kezdve legbizalmasabb embere, s csaknem negyedszázadra a magyar politika egyik fő irányítója lett.

A cseri barátot és egy másik társát Werbőczy István, a kancellár ajánlotta Szapolyai János király figyelmébe.

 

 

09. 27.
TOKAJ:

Nem késlekedett viszont Nikolaus Salm gróf. Már 27-én kora reggel megindította a támadást. Egyedül Szapolyai János király rendíthetetlen híve, Bodó Ferenc vette föl vele az ekkor már egyenlőtlen harcot. A veszteségeket növelte az is, hogy Szapolyai János király katonáinak hátában ott hömpölygött a Tisza, nem volt hová visszavonulniuk, mivel a hajóhíd már nem létezett, tehát csak réven keresztül tudtak átkelni a folyón. Odaveszett a teljes málha, az élelmiszerekkel megrakott szekerek, a teljes tüzérség. A menekülők közül sokan a Tiszába vesztek vagy megsebesültek, köztük Bodó Ferenc is. A megmaradt had minden bizonnyal Bodrogkeresztúr felé vághatta át magát. A veszteségekről nincsenek pontos adatok. I. Ferdinánd király vezérei ellenfelük veszteségét 2000-re becsülték, ami soknak tűnik. Szapolyai János király hadai Tokaj várát sem védték – pedig ezzel feltartóztathatták volna legalább néhány napra Salmot –, Tállya, Regéc, Boldogkő és több más Szapolyai János király birtokolta vár érett gyümölcsként hullott a győzők kezébe, mialatt Szapolyai János király serege roncsaival Várad felé menetelt. I. Ferdinánd király táborában nagy volt az öröm, aligha számíthattak ilyen könnyű sikerre.

 

Tarcal mellett, majd Tokajnál kettős győzelmet aratott Salm gróf Szapolyai János király seregein. Szapolyai János király kezén csak Erdély és a Tiszántúl maradt. Ide vonult vissza.

A tokaji vereség után Szapolyai János király elhatározta, hogy hatalmának helyreállítása céljából kapcsolatot keresett a török Portával. Egyik diplomatáját, a lengyel származású Laski Jeromost ezért Isztambulba küldte. Később Laski a velencei dózse törvénytelen fia, Gritti Alajos kalandor diplomata közvetítésével megegyezésre jutott II. Szulejmán szultánnal.

 

 

09. 27.
VARASD (Varaždin):

szeptember 27-én a távoli Szlavóniában a Szapolyai-párti csapatok által ostromlott varasdi vár egyik ágyúja halálra sebzi Frangepán Kristófot. A hatvanesztendős gróf elestével Szapolyai János király pártja a szlavón részeken napok alatt felbomlik.

 

 

10. 03.
BUDA:

I. Ferdinánd király országgyűlést tartott Budán.

A király október 3-án kelt levelében közölte az örökös tartományokkal a győzelem hírét; elrendelte, hogy mindenütt örömtüzeket gyújtsanak, hálaadó istentiszteleteket, körmeneteket s egyéb ünnepségeket tartsanak. Az eredetileg szeptember 08-ra Budára hirdetett országgyűlés időpontja eltolódott, október 06-án[33] került rá sor; addig mindenki a hadjárat eredményét várta. I. Ferdinánd király győzedelmes csatája jó érvnek bizonyult: híveinek tábora alaposan megszaporodott. Nicolas Salmnak a tokaji győzelméről írt levelét kinyomtatták, s újságlapon terjesztették (New Zeytung auss Ungern… über die Eroberung des Schlosses Tokay). I. Ferdinánd király az új szerzeményekkel nem bánt fukarul, sorra adományozta azokat híveinek. Így lett Tokaj birtokosa Báthori István, s ugyancsak ő kapta Tállya várát is. A I. Ferdinánd király pártjára tért Perényi Pétert a Habsburg-uralkodó megerősítette Patak (Sárospatak) birtokában, több uradalmát, így az ónodit is megtarthatta.

 

 

10. 07.
SZÉKESFEHÉRVÁR:

I. Ferdinánd király országgyűlést hirdetett Székesfehérvárra. A rendek megújították a múlt évi pozsonyi választást. Perényi Péter erdélyi vajda révén a korona is I. Ferdinánd király kezébe került. Várdai Pál is részt vett az országgyűlésen.

 

 

10. 12-től
ESZTERGOM:

I. Ferdinánd király a továbbiakban – kivéve a koronázás rövid időszakát – Esztergomban időzött (1527. október 12-től 1528. február végéig).

 

 

10. 18.
ERDÉLY→ISZTAMBUL:

Szapolyai János király október 18-án írott levelében (követe útján) a török szultántól kért katonai segítséget a trónja visszaszerzésére.

 

 

10-hó végén
ESZTERGOM-SZÉKESFEHÉRVÁR:

I. Ferdinánd király a hónap végén csapataival Székesfehérvárra vonult.

 

 

10-hó végén
BUDA:

Október végén török lovas csapatok jelennek meg Budától alig harminc kilométernyire. Ibrahim nagyvezír, alighanem a Habsburg-terjeszkedéstől megrettent Velence biztatásának engedve, utasította a határ menti bégeket, lépjenek akcióba a németek ellen.

 

 

11. 03.
SZÉKESFEHÉRVÁR:

I. Ferdinánd király koronázási szertartását ugyanaz a Podmaniczky István nyitrai püspök vezette, aki egy évvel korábban Szapolyai János király fejére tette a koronát. A koronázási aktusban segítségére volt Várdai Pál esztergomi érsek is. A koronázáson ott volt Brandenburgi György őrgróf. Megjelent Pécs város követe is, Schreiber, másképpen Kochom Wolfgangus pécsi városbíró. Schreiber I. Ferdinánd királytól, a saját és a város polgárainak nevében, Pécs azon kiváltságainak megerősítését kérte, melyeket már II. Ulászló és II. Lajos királyok alatt is élvezett. Addig ugyanis a városban beszedett kapuadóból (a portánként, azaz kapunként fizetett 18 dénáros állami adóból) a város csak 200 forintot volt köteles a kincstárnak befizetni. A többit a vár és a város erődítményeinek és falainak karbantartására fordíthatta a város vezetősége. Kérésével kapcsolatban Schreiber megjegyezte, hogy az erre vonatkozó oklevelek „a legutóbbi török dúláskor (1526. szeptember első napján), midőn Pécs városa egészen felégettetett és dulatott, elvesztek”. I. Ferdinánd király – előzetes vizsgálat után – elfogadta a pécsiek kérelmét. A szabadalomlevelet csak 1528. február 19-én Esztergomban adta ki. Pécs lakosságát tizenkét évre felmentette minden adó alól, azzal a feltétellel, hogy a fenti idő alatt nemcsak saját házaikat, de a vár és a város bástyáit és erődítményeit is kötelesek saját költségükön helyreállítani.

Ezt követően Perényi Péter koronaőr a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket – a biztonság kedvéért – Siklós várába vitte, ugyanis Füzér vára Szapolyai János király és híveinek közelsége miatt nem volt biztonságos. Itt őrizték a koronát 1529. augusztus 18-ig.

 

 

11-hóban
ERDÉLY (FOGARAS (Făgăraş)[34]):

1527 novemberében Szapolyai János király nyílt fegyveres ellenállásba ütközik saját egykori tartományában, Erdélyben. I. Ferdinánd király ügyes, de gátlástalan ügynöke, Georg Reicherstorffer ellen lázította előbb Brassót, majd valamennyi szász várost. Egy másik megbízott, vingárti Horváth Gáspár Perényi Péter vajda elpártolását eszközölte ki. A nagy hatalmú fiatal báró a tartománnyal együtt az őrizetére bízott koronát is kiszolgáltatta a német pártnak. Szapolyai János király maradék hívei ugyan makacsul védelmeztek néhány várat – Fogarast Tomori István hónapokig tartja még –, de uruk nem akar csapdába esni a hegykoszorúzta tartományban. A Tiszántúlon telelt és gondjaival a barátokhoz fordult. „János király az evangéliomból meglátatá, hogyha az törököt segítségül híhatja. Az cseri barátok azt lelik az evangéliomban, hogy az ki vele jót teszen, az az ő atyjafia.”

 

 

12-hó végén
ISZTAMBUL:

Laski Jeromos Isztambulba érkezett Szapolyai János király üzenetével. Ország-világ bizonyos lehetett abban, hogy a Diván elszánta magát az újabb magyarországi beavatkozásra.

A Portán igen jól tudták, hogy Szapolyai János király csak végső szükségben fanyalodott az isztambuli segélykérésre. A szultán, mikor először hallgatta meg, mit óhajt tőle a magyarok követe, gőgös magabiztossággal le is torkollta azt: „Hálás szívvel fogadom királyod jó szándékát. Országa eddiglen az enyém volt, nem az övé, azt a háború jogán és szablyával szereztem meg. Értésemre esvén azonban irántam való hajlandósága, nemcsak reá szállítom emez országot, hanem oly mértékben fogom őt az ausztriai Ferdinánd ellen segíteni, hogy mindkét oldalán biztosan nyugodhassék urad ezentúl. Az ő követségét és bennem vetett bizodalmát kedvesen veszem, és valamennyi szükségét enyémben tekintem.” A szultán megígérte azt is hogy jövőre személyesen siet Magyarországra, hogy Szapolyai János királyt megsegítse.

A követ tehát alkudozni kezdett, alázatos hajbókolást helyke követelődzéssel váltogatva. A csoda megtrötént. A szultán ugyan a „visszaadás” elméletéhez ragaszkodott, de eltekintett attól, hogy adófizetést követeljen Magyarországtól. A hűbéri függés ezzel puszta formulává degradálódott. Nagy eredmény, DE A SIKER NEM A KÖVETEN MÚLOTT! Az érdem a velencei köztársaságé, amely minden követ megmozgatott, hogy növelje a Habsburgok ellenfeleinek számát, s a magyarok megnyerése érdekében szakadatlanul engedékenységre biztatta a Portát. Félhivatalos képviselője, a dózse „balkézről” való fia, Alvise Gritti isztambuli bankár, Ibrahim nagyvezír bizalmasként személyesen egyengette Laski útját.

A búcsúkihallgatáson még meg kellett ígérnie a követnek, hogy uralkodója tudósítani fogja a szultánt „valamennyi keresztény ügyről, nagyokról és kicsinyekről egyaránt”, azután megindulhatott hazafelé, azaz Tarnów várába. Török fegyveres kíséretet kapott a veszélyes utazáshoz, s ettől annyira megnőtt hetykesége, hogy egyik pihenőhelységről, a havasalföldi Tậrgovistéból saját nevében hadat üzent I. Ferdinánd királynak.

 

 

12-hó körül (?).[35]
JAJCA (Jajce): az Észak-Balkánon húzódó várlánc egyik utolsó nagy bázisaként Jajcát Mátyás király építette ki az 1463-as sikeres ostrom után. De míg a hazánkat védelmező ezen övezet keleti pillérei, a bulgáriai várak, már az 1370-es években török kézre kerültek, addig Jajca még a mohácsi vészt is túlélte, csak 1527-ben esett el. A belháború zűrzavarát használta ki a boszniai szandzsákbég. A dunai úttól távol fekvő vár az Ausztria felé néző földeket védte, az akció tehát egyértelmű figyelmeztetés volt, kit is tekint a török fő ellenségének.

 

 

12-hóban
TASNÁD:

1527 decemberében Szapolyai János király Tasnád lakóinak kiterjedt vámmentességet adott.

 

 

Év végén
SZÉKESFEHÉRVÁR→BÉCS:

I. Ferdinánd király az év végén visszatért Bécsbe. Ecsedi Báthori István nádor, Szalaházy Tamás kancellár és Thurzó Elek országbíró gondjaira hagyva a kormányzást.

[27] Szőlős: a forrás szerint ez a helység Arad vármegyében van.

[28] Szőgyfavi mező: a forrás csak annyit jegyez meg hogy Arad vármegyében van.

[29] A dátum forrása: Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 21. old. Más szerzők a hadjárat megindulásának időpontját teszik július 08-ára. Ma Szlovákiában, Pozsony városon belül található. Vára a történelmi Magyarország nyugati kapuja volt. A városrész Pozsony központjától 8 km-re északnyugatra a Morva-folyó dunai torkolatánál fekszik.

[30] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 37. old. szerint ezen a napon lépte át a Habsburg sereg a magyar határt.

[31] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 38. old. szerint augusztus 19-én kezdte meg a visszavonulását Hatvanon át Tokaj felé.

[32] Szapolyai János királynak Budán alig lehetett 2-3000 hozzá hű embere.

[33] A dátumot Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 39. old. közli.

[34] Város a mai Romániában Brassó megyében. Egykor Fogaras vármegye névadója és székhelye. Brassótól 67 km-re nyugatra, Nagyszebentől 76 km-re keletre az Olt bal partján fekszik.

[35] Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 29. old. Laski Jeromos isztambuli követjárásával egy kontextusban említi az eseményt, ezért valószínűleg december körül történhetett Jajca elfoglalása.

forrás