Bemutatkozás

Köszöntöm a honlap olvasóját. Mohácsi lakosként már gyerekkorom óta érdekelt a mohácsi csata története. Még nem voltam 10 éves, amikor Sátorhely mellett elkezdték a megtalált tömegsírok feltárását. Édesapám levitt az ásatásokhoz, ahol a hősök csontjai a tömegsírokban már láthatóvá váltak. Az ott dolgozó munkások felemelték a műanyag fóliát ami alatt megláthattam a csontvázak, maradványok kaotikus elhelyezkedését. Egy életre szóló emlék maradt ez számomra.Természetesen akkor még nem értettem az egészből sokmindent. Ahhoz viszont elég volt, hogy egy kis magocska elvetésre kerüljön bennem...

Mindig vártam, hogy a csatával kapcsolatban egyre több adat és információ kerüljön elő, ami révén tisztább képet kapunk a "mohácsi vész"-nek nevezett, történelmünk egyik legnagyobb vesztes csatájával kapcsolatban. Minden érdekelt ami a csatával összefüggöt. A mohácsi csatát sokan és sokféle képen feldolgozták és megírták már 1526-tól napjainkig. Sokan lesznek még akik ezután fogják kutatni, feldolgozni és megírni az újabb előkerült, eddig ismeretlen forrásokat. Én nem török ilyen babérokra, csak szeretném kihasználni a "hazai pálya" nyújtotta előnyöket.

Első lépésként ezeket szeretném összegyűjteni, csoportosítani, rendszerbe szedni, hogy a ma felnövő ifjúság érdeklődését felkeltsem a csata iránt. Azt szeretném elérni, hogy ha valakit érdekel a mohácsi csata, akkor ne kelljen többszáz honlapot és írást felkersnie, hanem ezen az oldalon minden lényeges információt megtaláljon.

Második lépésként szeretném a meglévő forrásokat kibővíteni a napjainkban előkerült, felkutatott forrásmunkákkal, nem publikált írásokkal,  esetlegesen olyan személyek munkáinak publikálásával, akik szintén alaposan tanulmányozták a csata körülményeit, leírását.

Miért csinálom mindezt? Megítélésem szerint a mohácsi csata nem kapja meg azt a figyelmet és megbecsülést, amit megérdemelne. Városunk ezidáig nem élt igazán ezzel az egyedülálló történelmi múlttal. Nem a napjainkban elszaporodott tengersok ilyen, meg olyan fesztivált értek ez alatt. Nem egy Busójárás nagyságrendű rendezvényre gondolok, de nem is a "nemzet gyásznapja" vagy a "mohácsi vész" cimkét szeretném ráragasztani erre a csatára, mint ahogy ezt tették ezidáig. Sokkal inkább az összefogás, hazaszeretet, a hazáért tenni akarás, a hősies önfeláldozás és a példaadás az ami ezt a csatát oly naggyá tette számomra.

Szerencsére sokan vagyunk akik azon fáradoznak, hogy a mohácsi csata elnyerje méltó helyét a történelemben, de legfőképp a köztudatban. Az ő segítségüket is kérem ebben a nehéz munkában. 

2026. augusztus 29-én lesz a csata 500. évfordulója. Sokan bele sem gondolnak ebbe a közeli évszámba. Egy ilyen eseményre nem 1 évvel előtte kell felkészülni. Pedig így lesz. Már most látom, hogy mekkora felhajtás lesz 15 év múlva. Tudósok, írók, (politikusok) fognak versenyt szónokolni, előadásokat tartani. Kb. 1 hétig ezzel lesz tele média. Utána pedig ismét visszatérnek a szürke hétköznapok újabb 50, vagy 100 évig... Pedig azt, hogy vannak szürke hétköznapjaink a csata után 500 évvel azt a csatában elesett hősöknek is köszönhetjük.

Miként köszönhetjük mégis egy vesztes csatának, ott ahol az ország színe-virága pusztult, hogy még ma is itt élünk és magyarul beszélünk? A választ már akkor tudta a mohácsi síkon hajdanán felsorakozott magyar sereg minden hős katonája:

Ha küzdesz veszíthetsz. Ha nem küzdesz vesztettél.

Mohács, 2011. december 21.

Schnell Tamás