Élelem ellátás, szállítás

Általában az élés költsége az egész hadi kiadás 15-30 százalékát tette ki. Az élelmezésnek ezek a nehézségei nagymértékben befolyásolták a stratégiát - ti. ha egyszer nem volt elegendő élelem, ami igen gyakran előfordult, akkor nem volt mód a pusztán stratégiai szempontból legcélravezetőbb hadműveletek végrehajtására, sőt igen sok háború dicstelen végét éppen az élelemhiány okozta. (...)

Magyar szekér

A török kormány már a mozgósítás elrendelése idején megkezdte a hadjárathoz szükséges élelem felhalmozását, s a cél úgy tűnik, az volt, hogy legalább 2-3 havi élelemmel indítsák el a hadsereget.

1521-ben például a parancs úgy szólt, hogy a bulgáriai és szerbiai szandzsákokban 10.000 szekér árpát és lisztet kell felvásárolni. Számításaink szerint ez a mennyiség mintegy 70.000 fő 90 napi élelmezésére volt elég.

1566-ban a Szigetvár ellen induló török hadsereg élelmezésére 125.000 q gabonát halmoztak fel a raktárakban, ami körülbelül 140.000 ember 90 napi élését jelentette.

1683-ban mintegy 24.000 q gabonát hagytak Bécs alatt az elmenekült törökök a csatatéren, ami 100.000 főnek 24 napi adagja.

Zentánál a szövetséges csapatok  12.000 zsák riszt, 2.500 hordó lisztet, 556 szekér kétszersültet és 1.400 szekér zabot zsákmányoltak. Ez a mennyiség 1 hónapg lett volna elég 100.000 főnek, a zabból pedig 50.000 lovat takarmányozhattakvolna 8 napon át.

A török kormány a szállítás megszervezéséről is igazán előrelátóan gondoskodott. A szállítás hajókon, szekéren és tevén történt. A hajószállítás persze sokkal gazdaságosabb volt, épp ezért Nándorfehérvár megszerzése ilyen szempontból is rendkívül jelentős volt a törökök számára, mert így a Duna teljes hosszában hajózhatóvá vált számukra. Addig ugyanis a gabonát Szófiában gyűjtötték össze és teveháton szállították Nándorfehérvárig.

Egyébként a török ellátószervezet vezetőinek - az "arpaeminiknek" - rendkívül racionális gondolkodását és szakértelmét éppen a tevéknek szállítására való igénybevétele bizonyítja.A szállításnak ez a módja igen gazdaságos és biztonságos volt, lévén a teve rendkívül igénytelen, szívós és nagy terhek hordozására alkalmas állat, amellett jóval gyorsabb, mint az ökör és olcsóbb, mint a ló. 10.000 szekér rakományát 30.000 teve szállíthatta el, ami azt jelenti, hogy miután minden szekér vontatásához egy kocsis és rendszerint négy ló kellett, viszont a jámbor tevéket hatosával vezethette a vezető, így legalább 5.000 embert és 10.000 lovat takarítottak meg, nem beszélve a pénzbeli megtakarításról, hiszen egy ló árából, ha nem is 100 tevét, amint azt Busbeque állítja, tucatnyit azonban biztosan megvehettek. (...)

Egy állatra általában 2 q terhet lehetett számítani, s miután rendes úton négy, sőt hat teve is elmehetett egymás mellett, a menetoszlop 1 km-ére számított hasznos teher 2-3.000 q volt, míg kocsiszállításnál csak 350-400 q. Adott mennyiségnél ez a szállítóoszlop hosszának 80-85%-al való megrövidülését jelentette.

Perjés Géza: Mohács