11. Nándorfejérvár ostroma

II. Mohamed június végén 150.000 főnyi sereggel és 300 ágyúval, ostromgépekkel és 200 hajóval Nándorfejérvár alá ért. Konstantinápoly meghódítója nemcsak hadvezéri tehetség volt. A török birodalom egész újkori szervezete is az ő műve, ki nemcsak betetőzte elődei hódításait, de azokat egységes birodalommá is kovácsolta. A hadsereget szintén átszervezte. Ő alapította meg a török tüzérséget, egy Urbán nevű renegát keresztény segítségével. E tökélyre vitt tüzérségének köszönhette Konstantinápoly bevételét, ettől remélte Nándorfejérvár megvívását is. Határozott céljai voltak háborúival, birodalmát akarta minél nagyobb területekkel bővíteni. Nem volt tehát tisztán rablás, fogolyszedés és pusztítás a mostani török támadás célja sem, de nem is csupán védekezés a keresztények állítólagos készülődéseivel, konstantinápolyi álmaival szemben.

Hunyadi buzgón készülődik, főkép az Alföldön gyüjt hadat, s halálra elszántan, mintegy végrendelkezésképen magát és családját, örököseit újból megerősítette a királlyal a besztercei grófságban és más adományokban. Kapisztrán szónoklataival toborzott magyar és délnémet kereszteseket vezet Hunyadi zászlaja alá, kik között a harcmezőn különösen kitűnt a bécsi diákok 600 főnyi csapata, a harmadrendű franciskánusok csoportja és Remete szent Pál rendjének priorja hét halálra szánt baráttal.

Hunyadi június 25-én még Keve várában volt. A szultán pedig július 3-án már befejezte az ostrom előkészítését, 200 török hadihajó Zimony felett elzárta a Dunát. Július 4-én megkezdődött a vár ágyúzása. Hunyadi, kit csupán Kórógyi János macsói bán, Rozgonyi Rajnáld és Kanizsai László kísértek bandériumaikkal, valamint Kapisztrán a keresztesekkel csak július 14-én ért a vár alá. Az ágyúkkal, lőszerrel, élelemmel bőven ellátott várat Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály védte 7000 főnyi védősereggel. Hunyadinak volt 200 kis sajkája, mintegy 40–45.000 főnyi serege, kikhez Kapisztrán keresztesei csatlakoztak. Miután Hunyadi sajkái és a várőrség a török Hajóhadat ötórai küzdelem után legyőzték, s Nándorfejérvárral a magyarok összeköttetését helyreállították. Hunyadi és Kapisztrán bevonultak a várba. Ez a dunai győzelemmel együtt új erőt öntött a várőrségbe, megsokszorozta lelkesedését és harci kedvét. A török rohamok és ágyúzás a dunai kudarc után zavartalanul folytatódtak, míg végre a szultán július 21-én elrendelte az általános rohamot, s a szultán személyes vezetésével indított harmadik rohammal sikerült a várba benyomulniuk.

Másnapra azonban a keresztények a falakról levetett szurkos és kénes égő rőzsék védelme alatt ismét kiűzték őket. Hunyadi nem gondolt kitörésre, megelégedett a főroham visszaverésével. Július 22-én délután azonban a keresztesek kisebb-nagyobb csapatokban kiszállingóztak a várból és megtámadták a törököket. Hosszas, válságos, ide-oda ingadozó küzdelem után a várból kirohanó Hunyadi és Kapisztrán a keresztények javára döntötték el a csatát. Hunyadi elfoglalta a török ágyúit s az egész török tábor is a keresztények kezére került. A megvert, demoralizált török sereg ágyúit, felszerelését odahagyva rendetlen futásban menekült szultánjával Szófia felé.

forrás