1520 - Beriszló Péter halála

1520. május 20-án hősi halált halt a törökök elleni harcban Beriszlói Péter horvát bán…

Már Mohács előtt is élet-halál harc dúlt a végeken: Horvátországban és a Délvidéken. E küzdelmek fáradhatatlan hőse volt Beriszlói Péter veszprémi püspök, akit a király, II. Ulászló 1513-ban nevezett ki horvát bánná, s aki még abban az évben Dubicánál olyan vereséget mért a Blinj várát ostromló törökökre, hogy a feljegyzések szerint több mint 3-ezer muszlim maradt halva a csatatéren. A horvát bán – miként a horvátok nevezték –, Petar Berislavić kíméletlen harcot folytatott a reá bízott tartomány védelmében.

A neves bán maga tervezi, hogy lendületes ellencsapással üt vissza a török végekre. Szabatkai Mihály, egyik familiárisa – egy latin címet viselő, de magyar nyelvű – propaganda énekben (Cantio Petri Berizlo) szólít fel és érvel a horvát bán tervezett támadása mellett. A honvédelemben jeleskedő vitéz püspök és bán életét is a hősies harcban áldozta fel, mikor 1520. május 20-án, egy török csapattal csatázott Szlavóniában a Korenica pataknál.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

1520. május 20. Beriszló Péter horvát-dalmát-szlavón bán és veszprémi püspök elesik a török elleni ütközetben.

Horvátul Petár Berislavić 1475-ben született Trau, azaz Trogir városában régi patrícius család gyermekeként. Apja Ivan Berislavić, anyja Sztatileo Magdolna volt. Rokoni segítséggel került fiatalon Magyarországra Váradi Péter kalocsai érsek udvarába. Itt 1500-tól 1512-ig kalocsai kanonok, majd bodrogi főesperes, 1502-től 1507-ig hajszentlőrinci prépost és királyi titkár lett.

Amikor 1504-ben a királyi udvarba került titkárként, karrierje megindult felfelé. Eleinte Bakócz Tamás híve volt, de a Velencével való kapcsolaton összekülönböztek. Bakócz a köztársasággal való kapcsolat szorosabbra fűzését akarta, míg Beriszló úgy vélte, hogy Velence célja Dalmácia, Bosznia és Horvátország megszerzése, ezért a két férfi hamar ellentétbe került egymással. 1510-ben a tatai országgyűlésen amellett érvelt, hogy II. Ulászló csatlakozzon a Velence-ellenes Cambra-i Ligához, mert a dalmát városok, Trau és Šibenik polgárai hűek a magyar királyhoz.

Beriszló Péter eleinte diplomáciai feladatot látott el, járt Velencében, Francia- és Lengyelországban, I. Miksa német-római császár udvarában, illetve többször is megfordult a római Kúrián. Minden esetben a török elleni harchoz kért segítséget.

A veszélyes déli ellenséggel való küzdelmet mindig is fontosnak tartotta. 1507-től székesfehérvári prépost, majd 1512-től veszprémi püspök lett. A következő évben megkapta a horvát-dalmát-szlavón bánságot, ezzel egyidőben zenggi kapitány, vránai perjel, 1516-tól pedig kincstartó és jajcai bán is volt.

Első nagy győzelmét rögtön báni kinevezése után aratta, 1513-ban Dubicánál. Augusztusban testvérével, Ferenccel, a jajcai bánnal egy komolyabb török sereget semmisített meg. X. Leó pápa a hírre lőszert, élelmiszert és pénzt küldött neki. 1517-ben Beriszló Zrínyi Miklóssal felmentette a jajcai várat.

Bár a zágrábi püspöki székből Bakócz kitúrta, megkapta helyette a trogiri egyházmegyét.
1520 májusában a betörő oszmánok ellen harcolt a Bihács melletti Korenicánál. A csata győzelemmel végződött, de az üldözés során a bán életét vesztette.

Veszprémben, az altemplomban temették el, ahol sírkövét megtalálták és ma kiállítva látható.

Azt tartották, hogy ő lett volna egyedül esélyes az következő évben Nándorfehérvár sikeres felmentésére. A 16. század közepén Marnavich Tomkó János megírta életrajzát „Vita Petri Berislavi Bosnensis…” címmel.