1520 - Kizil Elma (Piros/Arany Alma)

Kizil Elma - piros alma, avagy arany alma... egy különös ideológiai háttér az oszmán-török terjeszkedés idején a XV-XVI. században:

Általánosan elterjedt az a nézet, hogyha a keresztények nem tudnak egységesen összefogva a török ellen felsorakozni, akkor a szultán karja nem sokára nem csupán Magyarországot, Budát, vagy a távolabbi Bécset, de Rómát, sőt még egész Németországot is elérheti. Oláh Miklós esztergomi érsek 1530-ban Rotterdami Erasmusnak írt levelében kifejti, hogyha a "szent birodalom"-ban, a németek nem képesek az összefogásra, hanem csak halogatás és a viszály fog látszani, akkor a török hódítók hamarosan elsöprik, nem csupán Magyarországot, amely – mint írta – "egykor nagy tettekkel tündökölt", hanem egész Kölnig nyomulnak majd előre. Félve közli, hogy nem tudni a magyar király (ekkor már I. Ferdinánd) legutóbbi hadjárata milyen eredménnyel zárult.Csak reméli, hogy az időjárás viszontagságai, a járványok, avagy a török ereje el nem söpri őket:

"Mert a török, mint tudod, igen hatalmas ellenség és különösen gyorsaságában rejlik az ereje. Azalatt, míg a birodalom fejedelmei valamire készülnek ellene, az képes lenne az egész német birodalmat tűzzel-vassal elpusztítani és nagyon félek, hogy a közismert jóslat a német fejedelmek belső viszályai és nemtörődömsége miatt éppen a mi korunkban valósul meg; t.i. azáltal, hogy a török egészen Kölnig tör elő és ott kell leküzdeni. Nagyon reménykedünk, hogy a császár, a király és a többi német fejedelem ebben a birodalmi tanácskozásban mindazon dolgok fölött határozni fog, amelyek a töröknek Magyarországról való kiűzéséhez szükségesek. De egészen máskép történt, mint ahogy reméltük."

Az a közismert jóslat, melyre Oláh Miklós érsek – mint jól ismert dologra utalt –, valószínűleg ugyanaz, amelyet már a kizil elma ideológiája kapcsán említettünk, s amely ugyanennek a századnak a végén is nagyon elevenen élt (éppen akkor mikor a 15-éves háború idején egy újabb erőteljes oszmán rohammal számolhattak a keresztények), s amelyet Baranyai Decsi János krónikájában emígy ad vissza:

"Mi legyen az veres alma senki nem tudja,
Győr-e, Bécs-e, avagy az Colonia,
Csak Isten és az idő ezt megmutatja."

A Magyarországgal szembeni valóságosan megjelenő oszmán-török hódító ideológia öltött testet abban a gondolatban is, mely szerint a magyar Szent Korona megszerzése a szultán joga, hiszen a muszlim-török hagyomány a Szent Koronát a perzsáktól, sőt egyenesen Iszkandertől, vagyis Nagy Sándortól származtatta, s mivel a szultán Iszkander örökösének tudta önmagát, így e logika szerint a Szent Korona is őt illeti meg.

Ebben az időben az oszmán-török hódítók komoly ideológiai fegyverzetre alapozták, nagyon is megtapasztalható agresszív, expanzív politikájukat. Kétségtelen, hogy a török uralkodók 1453 óta, Bizánc elfoglalása után már világhódító terveket szőttek. Már Konstantinápolyt, az új, a keleti, vagy "második Rómát" (vagy ) ostromló szultán, hosszú idő óta törekedett arra, hogy hatalmas világbirodalmat építsen ki. Az Imperium Romanumt elfoglaló és megdöntő II. Mohamed szultán tervbe vette, hogy mint valami új, keleti Nagy Sándor a próféta zászlai alatt összekapcsolja Keletet és Nyugatot, és meghódítja az itáliai Rómát, vagyis a nyugati világ központját.

1456 nyarán "világhódító" seregeivel Nándorfehérvár ostrománál kudarcot vallott (maga a szultán is megsebesült), mikor Hunyadi János segítségére sietett a várba szorult védőknek. I. Szelim szultánról, "a Vad"-ról – Nagy Szulejmán atyjáról – feljegyezték a források, hogy egész Európa meghódítására készült. A világhódító ábrándokat utódaira is áthagyományozta. Bármiként is közelítjük meg a kérdést: tagadhatatlan, hogy a török európai hódító terveinek Magyarország, mintegy az útjában volt.

Amikor I. Szulejmán 1520-ban trónra lépett, olyan hatalmas anyagi erőforrások, erős hadsereg felett rendelkező birodalmat örökölt meg elődeitől, amelyhez ifjúi "mérhetetlen becsvágya" és tehetsége társulva, képesnek hitte magát, hogy a világhódító ábrándokat valóra váltsa. Mindez sikerrel kecsegtetett, hiszen nem csupán a hagyományosan ellenfélnek számító Magyar Királyság ereje foszlott szét ez idő tájt, de a nyugati kereszténység (respublica Christiana) egysége is. A szultán és tanácsadói, valamint vezérei mind-mind kétség nélkül bíztak abban, hogy sikerül elérniük kitűzött céljaikat, s nem csupán Magyarország, de a Habsburgok birodalma is a prédájuk lesz.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat.