1521-es "követjárások"

...miután az udvar a török követ által hozott békeajánlatra nem válaszolt, sürgős segítséget kért a külföldi hatalmaktól. Egyes források szerint a magyar kormány 1521 első hónapjaiban, főleg a szíriai események miatt, nagyon optimista volt és bízott abban, hogy döntő támadást lehet indítani a török ellen. Ez az optimizmus, tekintve az ország helyzetét és az európai politika állását, persze elég érthetelennek tűnik és nem is nagyon hiszünk benne.

Egyes források arra hivatkoznak, hogy a király az egyes külföldi követekkel folytatott beszélgetésekben nagy reményeket fűzött a császár, a pápa és Velence segítségéhez. Érzésünk azonban az, hogy például Velence követénekcsak azért beszélt derűlátóan a császár segítségéről, hogy a köztársaság által nyújtott segítséget minél magasabbra srófolja és ugyanígy lehetett ez a többi követ esetében is. Akárhogy volt is, annyi bizonyos, hogy a derűlátásnak április közepém már nyoma sem volt.

A Velencei Köztársaság adriai területei a XVI. században

A külföldről hazatérő követek küldetésük teljes kudarcáról számoltak be, de ennél is ilyesztőbb volt az az április 19-én érkező hír, hogy a szíriai lázadást a törökök leverték. (...)

Nemsokára igazolódott is a rossz sejtés, mert egyre-másra érkezteka hírek; méghozzá nem arról, hogy a támadni készül, hanem arról, hogy már el is indult Magyarország ellen. Közben Horvátországból is riasztó jelentések jöttek: a török fenyegeti a horvátokat és ezek, hogy békét kapjanak, hajlandók átengedni a törököt. Ugyanakkor Moldva, Havasalföld és erdély is fenyegetve érzi magát és sűrgős segítséget kér.

II. Lajosnak június 29-én a velencei tanácshoz írt levelehalálos aggodalomról tanúskodik: a török "legnagyobb és hihetetlen nagy hadi készületeket tesz szárazon és vizen; királyságunkat elözönleni, személyünket felkeresniés egyenesen Budára jönni szándékozik. Havasalföldön át Mehmet béget 80.000 főt számláló hadsereggel Erdélynek nevezett tartományunk ellen küldte; a mondott Havasalföld vezére, bár alattvalónk, az erőszaktól kényszerítve és a félelemtől hajtva 40.000 katonát ad segítségül neki. De készenlétben tart hadakat arra is, hogy Horvátországba és Szlavóniába is betörjön."

Sürgős segítséget kér tehát Velencétől, tőle várja azt is, hogy latba vetve tekintélyét, a pápával együtt vegye rá a császárt és a franci királyt, hogy azokat az erőket, melyekkel szárazon és vízen egymással hadakoznak, fordítsák a török ellen. Hihetetlenül naív javaslat ez, de valahogyan nem tud rajta mosolyogni az ember. Inkább összeszorul a szíve!

Perjés Géza: Mohács