1524 - 2. Szulejmáni ajánlat (1)

...1524 februárjában újabb török követ érkezett Budára. A magyar kormány a követtel titkos tárgyalásokat folytatott, de végül is elutasította Szulejmán másodszori békeajánlatát. Hogy ennek mi volt az oka, nem tudjuk, de fel kell tennünk, hogy ugyan az, ami 1520-21-ben: a török szabad átvonulást kért az országon. Az általunk ismert forrásokban erre közvetlen adatokat nem találtunk, de részben logikai úton, részben pedig bizonyos források közvetett adataiból erre kell következtetnünk.

Mindenekelőtt teljesen értelmetlen lett volna török részről a békének az előbbiekhez hasonló szokványos meghosszabbítása, amikor Magyarország helyzetének és az európai politika állásának pontos ismeretében a magyarok támadásától tartania nem kellett, ugyanakkor pedig Nándorfehérvár birtokában a szó szoros értelmében nyitva állt előtte az ország. Viszot Nándorfehérvár birtokában is csak korlátoltcélú háborút indíthatott, melynek bizonytalanságaival az előbbiekben már megismerkedtünk. Ilyen módon a béke árának megközelítő határait logikai úton nem túlságosan nehéz kijelölni: egyik oldalon a háború, másik oldalon az átvonulás engedélyezése, ami természetszerűen valamilyen szövetségi szerződést is feltételezett. Amint később látni fogjuk János királlyal ilyen békét kötött a szultán. (...)

Mindenekelőtt felmerülhetett a kérdés: mi a biztosíték arra nézve, hogy a beengedett török hadak ki is mennek az országból? Másodszor: egy ilyen tettel Magyarország nemcsak hogy elvesztené a Nyugat támogatását, de még ellenségeket is szerez magának, különösen a Habsburgokban, akik számára bármilyen magyar-török együttműködés halálos veszedelmet jelentett.Ugyanakkor semmiképpen sem iktatható ki a mérlegelésből bizonyos lélektani és eszmei mozzanatok sem: az iszlám mélységes gyűlölete, valamint az a meggyőződés, hogy ezzel a tettel Magyarország kizárta volna magát au európai keresztény-közösségből.

Mint említettük, a logikai megfontolásokon kívül bizonyos források adataiból közvetett úton is tudjuk valószínűsíteni, hogy Szulejmán komolyan gondolt a békés megoldásra és ennek feltételeként a szabad átvonulás engedélyezését szabta meg. Campeggio bíboros, a pápa követe arról természetesen tudott, hogy a török követ megérkezett Budára, de a jelek szerint a titokban folyó tárgyalásokon elhangzottakból is megtudhatott valamit. Ezt abból sejthetjük, hogy Ferdinánd Rómán keresztül szerzett tudomást a tárgyalásokról, sőt a követ által támasztott feltételekről is, Rómár pedig csak a bíboros értesíthette. Nos, Campeggo közölte a magyar kormánnyal, hogy a Szentszéknek nincs kifogása a törökkel kötendő béke ellen, egy kikötés mellett: ha abból más keresztény államnak nem származik kára. Miután a béke szokott meghosszabbítása egyik államot sem veszélyeztette volna, csak arra gondolhatunk, hogy a titkos tárgyaláson a szabad átvonulásról volt szó.

De ugyanerre következtethetünk Ferdinánd ideges reakciójából is. Miután Rómából hírt kapott a tárgyalásról, elég gorombán lehordta budai követét, hogy nem szerzett tudomást róla, II. Lajosnak pedig szokatlanul kemény hangú levelet írt: úgy értesült, hogy "a titkos békeszerződési tárgyalások" már annyira előrehaladottak, hogy "azok befejezését egész közelinek mondják"; a béke megkötésére azonban ne is gondoljon Lajos, mert ha nem lenne köztük szövetség, már csak az atyafuság is arra kötelezi őket, hogy egymás tudta nélkül nem egyezkednek;ne tegye meg tehát azt a lépést, "melynek nyomán olyan helyzetbe kerül, ahonnan már nincs visszaút, mert, amennyiben azokról a (béke) feltételekről van szó, melyeket nekünk (a pápa) jelentett, akkor önmaga és országának romlását készíti elő."

Perjés Géza: Mohács