1526 - Jönnek a törökök!

„…a megszámlálhatatlan férfi és nő szánnivaló rabszíjra fűzése miatt nem fojthattam vissza könnyeimet.”

Jönnek a törökök!

A mohácsi mezőn bekövetkezett csatavesztés nem csupán az országnagyok és a király halála miatt volt sokkoló, hanem azért is – s ez legalább ilyen súlyos következményekkel járt – mivel a győztes szultáni hadsereg Buda felé vonulván, a Magyar Királyság szívébe hatolt, pusztító csapatai a szélrózsa minden irányába szétrajzottak, és olyan helyekre is eljutottak, ahol eddig csak hírből ismerték a törököt… Most azonban rémisztő és ijesztő volt, ha a lármafákról felhangzott a kiáltás: Jönnek a törökök!

Werbőczy István – ki nem vett részt a mohácsi ütközetben – felvidéki birtokán, Dobronyán kapta a hírt a mohácsi vereségről, nem sok idő múlva „testközelből” észlelhette a török hódítók közelségét. Erről 1526. szeptember 23-án kelt, és Derencsényi Miklóshoz írt levelében így számolt be:

„…Tegnapelőtt, alighogy visszaérkeztem váramba, szívem igen nagy keserűségével vettem a hírt, hogy a törökök a kereszténység legádázabb ellenségei éppen visszatérésem napján égették porrá a Pesttől Hatvan, Szécsény és Drégely vára vonaláig terjedő területnek és környékének összes helységét, és egyebek közt szentei házamat is földúlták, és tűz martalékává tették. Már emiatt is, de főleg a megszámlálhatatlan férfi és nő szánnivaló rabszíjra fűzése miatt nem fojthattam vissza könnyeimet. Majd hogy megbízható értesüléseket szerezzek, kiküldtem hat közeli familiárisomat több mint huszonöt lovas kíséretében, akiket úgy válogattam ki a többiek közül – és ezek mostanáig nem tértek vissza, holott már a múlt éjszaka tudatták, hogy a törökök az Ipolynak azon az oldalán egyáltalán nem raboltak és nem gyújtogattak, hanem az Ipoly-völgyben Szécsény meg Losonc irányában portyáztak. Egyik szolgám alig egy órája tért vissza hozzám Rimaszombatból, és azt mondta, hogy a törökök tegnap két mérföldnyire álltak Rimaszombattól, de hogy mi történt azután, nem tudjuk…”

Werbőczy István domborműve Szegedről - az ötvenes években elpusztították.

Lásd. Werbőczy István Derencsényi Miklóshoz. In: Magyar humanisták levelei XV-XVI. század. 530-531.

És mi történt azután? A szultán serege 1526-ban kivonult az országból, csupán a délvidéki Szerémséget tartotta megszállva. Eztán kettős király választás történt és megkezdődött a belháború: Werbőczy egyébként végig Szapolyai János híve maradt, gyakran megfordult követségben a török Portán.