1529 - A szultáni kézcsók

1528 őszén már elhatározott dolog volt a következő évi magyarországi hadjárat. (...) A szultáni sereg (1529) július 17-én érte el Belgrádot, majd kerek egy hónap múlva Mohács mezejét. Itt ment végbe Szulejmán és János király híres találkozója, melyről eléggé ellentétes tudósítások maradtan ránk. Annyi bizonyos, hogy a Szultán rendkívüli pompával, egy szuverén uralkodónak kijáró ceremóniával fogadta Jánost, majd sátrába híva, tanácskozni kezdtek. Pontosan nem tudjuk, hogy mi mindenről tárgyaltak, de elfogadhatónak tűnik a János kíséretében tartózkodó Frangepán Ferenc püspöknek ez a híradása:

"megállapíttatott, hogy saját törvényeink szerint éljünk, s békén, adófizetés és a (török) felsőbbség elismerése nélkül bírhatjuk az országot".

Szulejmán szultán

A szultán "felsőbbségének" el nem ismerése természetesen nem jelentette azt, hogy magyarország a töröktől független külpolitikát folytathat. Lényegében véve tehát egy olyan viszony megteremtéséről volt szó, mint amilyen később a szultán és Erdély között létrejött, egy nem is lényegtelen különbséggel: Jánosnak nem kellett adót fizetnie, míg az erdélyieknek igen.

Főleg török források arról is hírt adtak, hogy a találkozás alkalmával János kezet csókolt Szulejmánnak. Valóban, nem könnyű elviselni a gondolatot, hogy az egykor oly erős Magyarország királya így alázkodjék, ugyanakkor viszont csak hálával gondolhatunk János királyra, hogy a magyar nép érdekében még ezt is megtette. Hogy mire gondolunk, azt jól megvilágítja Frangepánnak a ravellói püspök szemrehányó levelére adott válasza:

"Azt mondod: megcsókoltad a török császár kezét. Hát mi rossz avan abban, ha egy uralkodónak kezet csókoltam? Ha nem is valami különösen nagy haszonért megcsókolhatjuk Krisztus helytartójának a lábát, miért ne csókolhatnánk meg Mohamed helytartója kezét, ha ezen az áron oly sok lelket megmenthetünk?"

Mohácsról tovább indulva, a török hadsereg szeptember 3-án ért Buda alá, s ostrom alá véve a Ferdinánd katonasága által védett várat, azt néhány nap múlva bevette. A vár parancsnoka Nádasdy Tamás török fogságba esett. A szultán csak néhány napig tartózkodott Budán s hadseregével tovább indult Bécs ostromára. Előtte azonban még visszahelyezte Jánost a magyar trónra, átadva neki a török kézre jutott magyar koronát.

Perjés Géza: Mohács

Korabeli német újság Buda 1529-es török ostromáról