1532 - A török hadjárat furcsaságai

... az 1532-es hadjárat furcsaságai. Már irányának megválasztása is különös volt: a hadsereg nem az utánszállítást annyira megkönnyítő Duna mentén nyomult előre, hanem a Dunántúlon átvágva menetelt Bécs irányába. Van olyan felvetés, mely szerint a szultán azért választotta ezt az irányt, mert megfontolta a franciák kívánságát, fenn akarta tartani annak lehetőségét, hogy esetleg Itália ellen fordulhasson. Ez azonban nem valószínű. Lehetséges viszont, hogy éppen János kérésére és tanácsára választotta ezt a menetvonalat. János, mint láttuk, meg akarta kímélni az országot a török hadsereg átvonulásáva óhatatlanul együtt járó pusztításoktól. Érthető törekvés volt tehát részéről, hogy azokra a vidékekre terelje a törököt, amelyek Ferdinánd birtokában voltak, tehát az ország nyugati részére. (...)

Tudjuk, hogy miután a török hadsereg elvonult Kőszeg alól, útját Stájerországnak vette és szörnyen feldúlta a vidéket.Nagyon nehéz lenne kibogozni, hogy mi is volt a terve 1532-ben a török fővezérletnek. Annyi bizonyos, hogy nem Bécs elfoglalása volt a cél. Erről Jurisich meg volt győződve, amint azt egyik leveléből tudjuk. De Dseládzáde is hasonlóan értesült; ezt írja ugyanis krónikájában:

"A tenger és szárazföld padisahja e szerencsés hadjáratban nem hozott magával falzúzó ágyúkat; mert nem az volt a szándéka, hogy várakat szabadítson fel, hanem hogy a Mohamed népe ellen támadó s az igaz hit híveinek ártalmára szövetkezett gonosz királynak (ti. Ferdinándnak) lázadását elfojtsa. "

Azt viszont logikai megfontolások alapján állíthatjuk bátran, hogy nem Kőszeg térítette el Szulejmánt szándékától, bármi volt is az. Anélkül, hogy Kőszeg hős védőinek érdemeit a legcsekélyebb mértékben is kisebbíteni akarnánk, a vár és maroknyi őrsége nem teljesíthette azt a feladatot, amit a váraktól általában elvártak, azt ti., hogy elvágja a mellette elvonulóellenség hátsó összeköttetéseit. Ha Szulejmán történetesen  Bécs ellen akar vonulni, nyugodtan megtehette volna, hogy néhány ezer katonával körülzárja a várat, úgyhogy annak maroknyi őrsége egyszerűen képtelen lett volna arra, hogy kitöréseivel zavarja a török hadsereg hátsó összeköttetéseit.

Kőszeg vára

Egyes kutatók szerint Szulejmán azért maradt Kőszeg alatt oly sokáig, mert arra várt, hogy V. Károly kimozduljon Bécs alól és nyílt csatát vívjon vele. Ez azonban nem valószínű. Egyrészt a regensburgi birodalmi gyűlésen részt vevő francia és magyar követek jelentették, kormányaiknak, hogy a német rendek csak Ausztria határáig szavazták meg a "töröksegélyt". Semmi sem természetesebb, mint az, hogy erről I. Ferenc és János tájékoztatták Szulejmánt. Tehát biztos lehetett benne, hogy a császár nem fog Magyarországra jönni.

Másrészt pedig a török hadvezetés teljesen tisztában volt azzal, hogy az akkori világ legjobb hadseregével áll szemben, melynek sorai között ott voltak a korabeli taktika felülmúlhahatlan mesterei, a spanyol gyalogosok és a német Landsknechtek. (...)

Az 1532. évi "furcsa háború" érthetetlennek tűnő fejleményeit talán az magyarázza, hogy maga Szulejmán is fél szívvel, sőt kimondott aggodalommal fogott bele. Még elindulása előtt, Konstantinápolyban értesült a portugál-perzsa szövetség megkötéséről, s azt is tudta már ekkor, hogy most (először!) V. Károly is aktívan részt vesz a háborúban. Amikor pedig Magyarországra érve arról értesült, hogy eddig soha nem látott erős hadsereget állított ki a német birodalom, teljesen elment a kedve a háborútól.

Mindez viszont azt jelentette, hogy éppúgy, mint 1529-ben, most sem tudta rákényszeríteni akaratát a Habsburgokra, így a magyar kérdés is elintézetlen maradt. (...)

Perjés Géza: Mohács