1533 - Az ország három részre szakadása

A Porta lekötötsége a Közel-Keleten és a Földközi-tengeren természetesen kihatott a török-magyar-Habsburg viszonyra is. Éppúgy, mint európai háborúja idején, most is diplomáciai eszközökkel biztosított a hátát. Ezért fogadták Ferdinánd követeit 1533 januárjában szokatlan szívélyességgel a Portán, holott a javaslat, amit magukkal hoztak uruktól, semmiben sem különbözött az előzőektől: a szultán szakítson Jánossal és adja Magyarországot Ferdinándnak.

Záraytól, Ferdinánd konstantinápolyi követeinek egyikétől örömteli üzenet érkezik 1533 februárjában: a szultán elismeri Ferdinánd jogát az ország azon részehez, melyeket ténylegesen birtokol, tehát Dunántúl nyugati részeihez, és a Felvidékhez Kassáig. Máig sem tisztázott, hogy elhangzott-e valójában ez az ígéret, s ha igen, azt Ibrahim nagyvezír saját felelősségére tette, vagy a szultán tudtával. Akárhogyan volt is, a hír Budán és Bécsben is - pontosabban: Pozsonyban, ahol ebben az időben Ferdinánd tartózkodott - bombaként robbant.

Szulejmán szultán

Maga Ferdinánd, bár mindeddig nem sokat törődött magyar tanácsosai véleményével, a dolgot olyan nagy horerejűnek tartotta, hogy véleménynyilvánításra hívta fel őket, akik között egyébként az ország felosztásának terve óriási felháborodást keletett. Pár nap múlva a tanácsosok újabb felterjesztést írtak. Ebben már belenyugodtak a felosztásba, s csupán azt kérték, hogy határként jól védhető hegyvonulatokat és folyamokat jelöljenek ki, azon felül pedig azt, hogy János halála után az egész ország Ferdinándra szálljon. Az urak végül is beleegyeztek a felosztásba. Hogy álláspontjukat miért változtatták meg, nem tudjuk. Bizonyára kaptak valami biztosítékot Ferdinándtól, hogy a Jánoshoz tartozó részeken levő birtokaik után kárpótolja őket. (...)

Ha már a Ferdinánd-párti urakban mély megdöbbenést váltott ki a szultán döntése, a János-párt sorai között kimondott pánikot keltett, hiszen a felosztás önmagában is súlyos tényének tudomásulvételéhez hozzájárult az a felismerés is, hogy János uralma alapjaiban rendült meg, hiszem annak indokát és jogosultságát egyedül Szulejmánnak az az ígérete adta meg, hogy meghagyja az ország területi és állami egységét. János sebtében Konstantinápolyba küldte Grittit, majd néhány héttel később Werbőczit, hogy tisztázzák a helyzetet.

Lodovico Gritti

Ferdinánd újabb követe június első felében került a szultán színe elé. A kihallgatáson Szulejmán elismerte ugyan Ferdinánd királyságát és a területi megosztásra is tett valami célzást, de éppen a határok pontos megvonásáról nem esett szó, illetve a kérdés majdani rendezése Grittire bízatott. Viszont a béke megkötésére tett javaslatot a szultán kegyesen elfogadta, s Ibrahim örömmel közölte Ferdinánd követével, hogy a magas Porta "örök békét" kötött urával. Ez június 22-én történt. Nem is egészen két hét múlva azonban egészen más hangnemben írtak levelet a Portán Ferdinándhoz, melyben többek között ez állt:

"Egész Magyarországot, melyet karddal szereztem meg, kegyelmemből János királynak adtam."

Szulejmán tehát újra eredti álláspontját vallotta. (...)

Ennek az egész diplomáciai játéknak igazi vesztese János, tulajdonképpen azonban maga az ország lett. Két súlyos következménnyel járt ugyanis a török főemberek ingadozása vagy éppen tudatos taktikázása. Mindenekelőtt: újra elszabadította Magyarországon a polgárháborút. Miután az első hírek úgy szóltak, hogy a szultán a ténylegesen birtokolt területek alapján fogja felosztani az országot. Gritti megérkezéséig mindkét fél arra törekedett, hogy minél nagyobb részt mondhasson magáénak. Ezt természetesen csak fegyverrel lehetett elérni. (...)

A másik súlyos következmény az lett, hogy János elbizonytalanodott. Felmerült ugyanis benne a kérdés: ha a török oltalom sem tudja az ország nyugalmát biztosítani, akkor egyáltalán mi értelme van királyságának? A felelet önként adódott: nem sok, következésképp más megoldás nem maradt, mint a Habsburgok kezére adni az országot.

(Szapolyai) János király

1534 októberében küldi el tapogatózás céljából Brodaricsot Bécsbe. Ferdinánd mereven elzárkózott a megegyezés elől... (...)

1535 szeptemberében Brodaricsot és Frangepánt magához V. Károlyhoz küldi, (ti. János) azzal a megbízással, hogy kérdezzék meg: hajlandó-e Budát és Temesvárt saját katonaságával megszállni? Ha ugyanis a császár ezt megteszi, akkor biztonságban tudván az országot, lemond a koronáról. Ez már valóban a végső kétségbesésszülte lépés volt, mert semmi kétség sem lehett afelől, hoy amennyiben a török neszét veszi a dolognak, a háborút azonnal megindítja. János tehát nem nézve saját érdekeit, akár a koronáról is lemondott volna, hogy az országot megmentse. (...)

Az ország és János nagy szerencséére, az európai politikai és katonai helyzet váratlan fordulata miatt, V. Károly a kérést nem teljesíthette.

(1537) Magyarországon is a fegyverek viszik a szót. Nyár végén Ferdinánd két sereget is küld Magyarországra. A Felvidék ellen támadó, Fels vezette sereg kezdetben sikereket ér el, de a támadás lendülete lelassul, hogy azután teljesen megálljon; a katonák nem kapnak fizetést és a sereg felbomlik. Az Eszék irányába támadó Katzianer-sereg oedig megsemmisítő vereséget szenved a török hadaktól.

A háború rémségei tehát újra sújtják a szerencsétlenországot. A harcban részt vesznek a szemben álló pártok urainak magánseregeiis, sok szenvedést okozva a szegénységnek, de mindezt jóval felül múlják Ferdinánd fizetetlen, éhező, német, olasz és spanyol zsoldosainak pusztításai.

A sikertelen háború végül is meggyőzi Ferdinándot, hogy csakis békés úton érheti el célját. Újra tárgylani kezd Jánossal, melynek eredményeként 1538. február 24-én létrejön a nagyváradi béke.

Perjés Géza: Mohács