1541. augusztus 29: Buda elfoglalása

Oda Buda…

1541. augusztus 29-én Nagy Szulejmán szultán beérkező hadserege – miután a Habsburg generális, Roggendorf Budát hosszan vívó seregét teljesen megsemmisítette – a város alá szállt, aztán egy „sétával” a janicsárjaival lefegyverezte a budai őrséget és megszállva Budát, az Iszlám bástyájának nyilvánította…

A szultáni had megérkezésekor az egész környéket ellepte, a segélyhad tatárok pedig kirajzottak Esztergom, Székesfehérvár és a felvidéki területek irányába.

Egészen biztos, hogy 1541. augusztus 29-én a szultán szerencsenapjára készült; szövetséges Szapolyai János király halála (1540) után nem bízott meg már az ingatagnak vélt szövetségeseiben: Török Bálintban, Fráter Györgyben. A Szapolyai utódot sem tehette – még – cselekvő „báb”-nak, hiszen csecsemőgyermek volt, ekkor János Zsigmond.

A táborában invitálta tehát a budai magyar vezéreket, ahol aztán a „vendégeskedés” idején senki sem sejthette, hogy a „városnéző sétára” igyekvő janicsárok szépen kardcsapás nélkül megszállják a várost. A krónikások megjegyezték, hogy amikor a vendégségre hívták őket – ti. a vezető magyarokat – szinte mindenki aggódott lelke mélyén „csak a naiv” Werbőczy István bíztatta a többieket, hogy semmi baj nem lesz.

Buda vára

(korabeli török miniatúra)

Néhány nap múlva I. Szulejmán haza felé indult seregével: rabláncon vitte magával Török Bálintot és Budát új tartománya – Üngürüsz elajet – központjává tette. A Kizil Elma – ahogyan majd a törökök nevezik, vagyis a Piros Alma régi templomaira félhold kerül, s az ez a bástya immár az Iszlám védőgátja lesz, s a Hódoltság alávett magyar területek központja.

A szultán terve szerint alakultak a dolgok: az özvegy királyné, Izabella (Szapolyai János lengyel felesége) a kis János Zsigmonddal, Fráter György vezetésével megkapja Erdélyt, s adót fizet a Portának. Bekövetkezett tehát, amitől már hosszú ideje rettegett a politikai nemzet, és főként a veszekedő, hadakozó és civakodó magyar nemesség: Buda – a királyságunk fényes éke, immár a töröké, benne ül a szultán helytartója, a budai beglerbég, a pasa… fegyveresek sokasága lesi minden parancsát.

A középkori Magyar Királyság a mohácsi vész után – pontosan 15 évvel később –, de annak folyományaként háromrészre szakadt szét, és ez az állapot állandósult több mint 150 évig. Ütköző zóna – határvidék – frontvonal lesz országunk: „két nagy császár birodalmi közt…”

A szultánnak bemutatják a csecsemő János Zsigmondot, 1541. Buda.

Egykorú török miniatúra.