1544 - Léva megvédése

1544. május végén Balassa Menyhárt (Balassi Bálint nagybátyja) megvédi Lévát a török portyázók rajtaütésétől és 1544 kora nyarán a küzdelem folytatásaként a szalkai viadalban lett nevezetes, hol a híres nevezetes Nyáry Ferenc kapitány vezetésével a magyarok győzedelmet vettek a török portyázókon…

Az esztergomi törökök társulva a környező végházak – pl. Vác török őrségével – egy éjszakai rajtaütésben megmászták a Léva várát körülvevő palánkot és a városba törtek. A sivalkodásra és fegyverzajra a nevezetes és híres-hírhedt felvidéki úr, Hont és Bars vármegye főispánja, Balassa Menyhért csak egy ingben ugorván ki az ágyából, szál szablyával a kezében a védőőrség élére állva a támadó törököket visszavetette, akik ugyan a város legelőin talált állatokat elhajtva távoztak. A védők ugyan mind lóra pattantak és üldözésükre indultak, de látván, hogy erejük csekély azokhoz képest, valójában nagy kárt nem tehettek a törökökben, csak a hátvédbe mardostak, s az elrabolt zsákmányt vissza nem vehették.

A környék magyar végházain végig futó riadóláncnak köszönhetően azonban egyre több magyar vitéz érkezett be úgy Ságról, mint a Vág melletti Sellyéről, s élükön olyan neves vitéz is, mint Nyáry Ferenc. Ekkor újólag a zsákmánnyal vonuló esztergomi törökök után iramodtak és a szalkai mezőn megtámadták őket. Ekkor véres harc kerekedett. A török lovasokat levagdalták, vagy azok megfutamodtak, a magukra hagyott török gyalogság – köztük sok janicsár – igen derékul vívtak a magyarokkal. Magukat fogságra adni nem akarták, inkább mindhalálig kitartottak. Mind egyszálig elvesztek. Állítólag csak a janicsárokból ötszáz feküdt halva a szalkai mezőn.

Balassa Menyhárt 1568-ban halt meg, itt vörös márvány sírkövének másolata látható, a Detrekő melletti Széleskúton temették el.