1550 - Szolnok megépítése

„...már annyi fát és erődítéshez szükséges dolgokat hordatott össze, hogy azokból hat nap alatt 5000 lovasra való kastélyt építhet.“

Versengés: Szolnok megépítése

1550 kora tavaszán már felbolydultak a királyi végházak népei Felső-Magyarországon és a Tiszántúlon egyaránt. Ennek kiváltó oka pedig „csak” annyi volt, hogy híre érkezett a török a Tisza és a Zagyva összefolyásánál fekvő Szolnoknál erődítmény építéséhez kezdett...

Már egy esztendővel korábban – 1549 tavaszán – döntés született a szultáni haditanácsban arról, hogy a szegedi építkezések (vagyis Szeged romos várának felújítása és korszerűsítése) után immár, mint egy előretolt bástyát Szolnokon is erődöt kell emelni. Musztafa budai pasa parancsot kapott, hogy a szolnoki építkezéseket kezdje meg, s ő nem is késlekedett. Egy kémjelentés szerint már ekkor:

„Szegeden már annyi fát és erődítéshez szükséges dolgokat hordatott össze, hogy azokból hat nap alatt 5000 lovasra való kastélyt építhet.“

Minderre a magyar oldalon is felfigyeltek és jelentették a főkapitányoknak a híreket, azok pedig tovább Bécsbe, a Haditanácsnak. Mindenki pontosan jól tudta, hogy Szolnok megerődítése és birtoklása, stratégiai fontossággal bír, mint egy ugródeszkául, avagy bázisul szolgál egy leendő nagyobb hadjárathoz észak felé, Eger és a bányavárosok, vagy Felső-Magyarország és Kassa irányába.

Mindezekért a gyorsaság erejével kellett élni. I. Ferdinánd király hamar tudomást szerzett a dologról, s a Haditanács elnöke, gróf Nicolaus Salm generális egy kisebb haddal Eger felé igyekezett, ugyanakkor a király-párti főúr, Báthory András is hadat gyűjtött Szatmár környékén, hogy megelőzve a törököt Szolnokot megerősítsék és megszállják. Úgy tűnik a keresztények gyorsabban mozdultak, mint az ellenség, mert 1550 őszére Szolnokon már ők kezdtek várépítésbe, s hamarosan készen is állt – a szolnoki erődítménynél tevékenyen közre működött Dobó István is (a későbbi nevezetes „egri csillag”).

Érdemes megjegyezni, hogy Szolnok erődje „magyar módi” szerint (modus Hungaricus) épült vagyis számos más hevenyészett és gyorsan felhúzott végvárhoz hasonlóan földből és fából épült „vízi vár” volt:

„A vár elő állíthatása céljából a Tisza és a Zagyva között új medret ástak, úgyhogy a szigetet ölelő mellékág vonatott a Tiszáig s az onnan kihányt földből tűzfafonadékok és kőtörmelék vegyítésével 8–9 ölnyi falat emeltek, akképpen, hogy a várépületek és a tűzértelepek födve legyenek s hogy a várból a házak födele ki ne lássék. Négy – 6 öl széles – szögletbástyát építettek, kettős rendben, úgy hogy a belső kisebb toronyból s a bástya ormáról egyszerre lehetett tüzelni. A várnak csak egy kapuja volt, azonkívül egy fedett kis boltíves ajtaja, mely vízhordásra szolgált. A vár belső területét oly nagyra mérték, hogy benne 4000 ember kényelmesen elfért.”

Ugyancsak a forrásokból tudható meg, hogy:

„A szolnoki erősséget olasz várépítők olaszos modorban építették...”

Külön meglepő, hogy bár a törökök is készültek a szolnoki erődítmény megépítésére, mégis a magyarok munkálatait nem igen zavarták.

Érdekes, hogy a falak magasságát a forrás hibásan említi, mert a vár falai mindössze 4-5 méter magasságot értek el az említett 16 méteressel (8-9 öl) szemben. Ezt a téves állítást egészen a közelmúltig elfogadta a szakma. Jelenleg épp Szolnok 16. századi 3D modelljén dolgozom, és a legutóbbi beszélgetéseim során Dr. Kertész Róberttel - a téma egyik szakértőjével arra a megállapításra jutottunk, hogy a fal magassága a feltöltéssel együtt a folyó vízszintjétől 9 méter, de ebből maga a fal 4-5 méter magas volt. A témáról részletes metszetek és rajzok találhatóak ebben a tanulmányban: http://jupiter.elte.hu/szolnok/szolnokkonyve.pdf