1550 - Tokaj "csábítása"

„az áruló Fráter Györgynek ezen túl senki sem engedelmeskedjék, hanem láncra verve, vagy ha élve elfogni nem lehetne, legalább fejét küldjék a Portára”.

Tokaj „csábítása”… vagy valami más?

1550 júliusának elején – egészen pontosan július 3-án és azt megelőző napokban – az erdélyi részeket és Kelet-Magyarországot kormányzó pálos szerzetes-barát, Martinuzzi „Fráter” György Tokaj várának megszerzésére törkedett…

Hogy mi is volt Tokaj csábítása mögött? A Bodrog és a Tisza összefolyásában felépült vár mind gazdasági – fontos ellenőrzőpontja pl. a tiszai só-szállításnak (Máramaros felől szállították a sót az ország szíve felé), mind katonai szempontból is nagy jelentős volt.

A várat Serédy Benedek birtokolta – maga Habsburg-párti, I. Ferdinánd király híve. Fráter György a kassai kapitányt, Czeczey Lénárdot utasította Tokaj megszerzésére. Czeczey jól tudta, hogy önmagában sem ereje, sem lehetősége sincs Tokaj megszerzésére, ezért a tárgyalásos utat választotta. A „félszemű”-nek is nevezett Serédy Istvánt küldötte be tokaji atyjafia meggyőzésére…

A „félszemű” már többször megfordult Tokajban, mikor ennek már olyan híre ment, hogy nem csupán Kassán, de már Pozsonyban is ezt csiripelték a verebek, s e zenebona már Bécsbe, a királyi udvarhoz is elhallatszott. Azonban sem a kamara tisztviselői, sem mások – vagy csak igen kevés beavatott tudott arról, hogy a király és a „barát” – Fráter György – a megegyezésre törekednek, s ez utóbbinak semmi más szándéka és akarata nincs, mint hogy átadja a Szapolyai-részeket a Habsburgoknak – s ezáltal újólag egyesítse a Magyar Királyságot – mely a mohácsi vesztes csatavesztés és II. Lajos király halála óta – a vészes megosztottságban zuhant bele a török torkába…

Természetesen Erdélyben az özvegy királyné, Izabella – Szapolyai János király özvegye, és a kicsiny örökös, János Zsigmond édesanyja – valamint hívei, első sorban is Petrovics Péter bizalmatlanul, sőt gyanakvóan figyelték Fráter György „nyitását” Bécs felé. Még 1550 júliusának folyamán jelentették a szultáni udvarban, hogy Martinuzzi „Fráter” György igyekszik I. Ferdinánd királynak hódoltatni egész Erdélyt.

A Portáról viszont válaszként Mahmud csausz érkezett meg a szultáni paranccsal: „az áruló Fráter Györgynek ezen túl senki sem engedelmeskedjék, hanem láncra verve, vagy ha élve elfogni nem lehetne, legalább fejét küldjék a Portára.” S hogy parancsa ne csak üres beszéd legyen – Nagy Szulejmán szava és akarata soha sem volt az – Kászim budai pasa és a moldvai valamint a havasalföldi „oláh” vajdák parancsba kapták, hogy fegyveresen törjenek be Erdélybe és hajlítsák azt vissza Izabella királyné – aki ekkor Gyulafehérvárba zárkózott – hűségére…