1556 - Igen szerencsés győzelem

„felicissima victoria”

„Igen szerencsés győzelem” Esztergom alatt; avagy amíg az esztergomi bég a szigeti ostromtáborban van, addig a győri és komáromi magyarok Esztergomra ütöttek. Izdenczy István komáromi naszádos fővajda hősi halála és Paksy János komáromi főkapitány nagy diadala…

1556. szeptember 26-án a komáromi és győri végváriak – naszádosok és huszárok egyaránt – a gyengén védett török Esztergom ellen törtek és a városát feldúlták és felégették, véres harcban a védekező törököket a várba szorították.

Ez a rajtaütés Esztergom városán a végvári „villámakciók” egyik legremekebb – mondhatni – „iskolapéldája” volt. Az történt ugyanis, hogy míg Khádim Ali budai pasa 1556 nyarán a dél-dunántúli Sziget(vár) alá szállt, seregébe rendelte a hódoltsági török erők jelentős részét is – így az esztergomi Veli (vagy Velicsán) bégnek is jelentős számú esztergomi törökkel kellett a szigeti ostromtáborba szállnia. Ugyanakkor a török Esztergommal szembeni magyar „bástya” Komárom főkapitánya, Paksy János minderre éberen figyelt. S bár a szigeti ostrom sikertelenül zárult a törökök részére a dél-dunántúli török defenzíva bekövetkezése miatt a budai pasa nem engedte vissza nyomban a helyőrségek jelentős részét az őrhelyükre, így történhetett, hogy az amúgy erősen őrzött Esztergomban is mindössze 300 török vitéz állt őrségben.

Paksy Komáromból nyomban a beüzent Győrbe, hogy itt az idő rámenni az esztergomiakra. Bár a komáromi főkapitány ekkor éppen valami betegségben szenvedett, s ezen nyavalyája nem engedte, hogy maga is szablyát övezzen, de a szervezése kiváló volt. A győriek száma pontosan nem ismert, de Komáromból vagy 500 naszádos hajdú és velük huszárok is hajóra szálltak és gyorsan Esztergom alá indultak. Az éjszaka sötétjében szinte észrevétlenül közelítették meg a nevezetes török végházat. Partra szálltak, majd villámgyorsan lerohanták – áttörve a palánkot – a Rácvárost, vagyis az esztergomi külvárost, mely a Várhegy alatt terült el. A csekély török őrséget javarészt levágták – s azok, aki csak tehette nyomban a biztonságos vár falai között keresett menedéket – a várost pedig miután kifosztották, nyomban fel is gyújtották és elhamvasztották.

A rajtaütésből nyomban gazdag zsákmánnyal igyekeztek vissza Komáromba. A küzdelemben arra nem gondolhattak, hogy az erős esztergomi várat is megrohanják – lévén tüzérséget nem is hoztak magukkal, s erre az erejük is csekély volt. A küzdelem hevességére jellemző, hogy nem csupán a török vitézek közül estek el sokan, hanem a komáromiak egyik jeles főtisztje, Izdenczy István komáromi fővajda (a naszádosok főparancsnoka) is hősi halált halt. A nevezetes főtiszt – aki a király egyik kedvenc katonájának számított, maga is több követi küldetést teljesített Sztambulban, a magas Portán – a törökök előtt is jól ismert volt, így elesett testéről a fejét levágták és mint trófeát hurcolták magukkal az esztergomi várba, s noha a magyarok igyekeztek a fejét visszaszerezni – ez nem sikerült; végül kopjára szúrva nézett Komárom felé.

A győzelem után melyet Paksy János főkapitány, mint „felicissima victoria” "legszerencsésebb győzelem” jelentett az Udvarba, egyben azt is kérelmezte a királytól, hogy az elesett katonák családjáról és különösen Izdenczy özvegyéről és árváiról gondoskodjék. A zsákmányból is juthatott azonban a halott hős családjának, mert az kitett vagy 5-ezer aranyforint értéket. A király is megcsodálhatta azt a szép török – felszerszámozott – lovat, melyet egy rabbal a komáromiak felküldtek neki.

Így esett meg ez az „igen szerencsés győzelem” – amíg Velicsán esztergomi bég Sziget alól igyekezett „hazafelé”, addig városát elhamvasztották és kirabolták.