1556 - Szigetvár megmenekülése

„A basa nem előre, hanem hátra megy.”

Zrínyi gróf is Szigetben, dicséret a szigetieknek. Folytatódó a török defenzíva…

1556 szeptemberének második felében – miként itt már számos alkalommal szóltunk volt – a „babócsai diverzió” sikere következtében – a budai pasa, Khádim Ali által ostromolt Szigetvár megmenekült…

Azonban a királyi felmentő sereg vezérei – erről a kanizsai hadi tanácskozás kapcsán szóltunk – nem képviseltek egységes álláspontot, hogy miként folytassák a hadjáratot. Azt a célt azonban következetesen és sikeresen végrehajtották, hogy a Szigetvárt – már 1555 óta, éppen Tojgun pasa hadjárata óta – fojtogató török szorítást enyhítsék, sőt szétroppantsák annak gyűrűjét az előzőleg megszerzett somogyi végvárak, palánkok visszafoglalásával.

A fojtogató török offenzíva megállt, megszűnt – most defenzívába ment át. Ennek kapcsán – mikor a királyi hadak a királyi főherceggel és más jeles vezérekkel, például a horvát bánnal, Zrínyivel Sziget térségébe értek – a pécsi bég jobbnak látta, ha egész hadával és háznépével a jobban védhető Siklósra futott. Zrínyi Miklós bán mikor Szigetben volt s neki is jelentették a török pánik szerű menekülését a környező palánkokból és várakból, a horvát bán így konstatálta:„A basa nem előre, hanem hátra megy.” Utalva arra, hogy Khádim Ali budai pasa bár erőivel Pécs térségében volt (s próbált ellenakciókat is indítani – pontosan értette a helyzete tétjét), de ezek java a török had vereség miatti demoralizálódása miatt rendre összeomlottak.

Khádim Ali tehát nem tehetett mást, mint visszavonulva, de vasszigorral is egységben és összetartva hadi népét, azt a képet mutatta, mintha vesztesége minimális lenne… A helyzet azonban alaposan megváltozott: Tojgun előző évi somogyi foglalásai mind elvesztek, sőt azonfelül is. Horváth Márk szigeti vitézeivel hamar kiment és elpusztította a sellyei, szentlőrinci és görösgali török erődítményeket. Nem sokára pedig újra a szigeti vitézek nevétől lesz hangos a pécsi, a mohácsi, a koppányi, de még a szegedi szandzsákbég udvara – ez utóbbiért azért, mivel a szigeti portyákat a Hódoltságba, nem tartja fel a Duna széles vize. Mohácsnál is, Tolnánál is gyakran átkelnek rajta és a szegedi bég falvaira mennek a Dél-Alföldön…

Így fordult hát szerencsésen a kocka, 1555-ről 1556-ra, kedvezően a szigetiek javára. Azonban ez nem szerencse kérdése volt, hanem kitartásuk és elszánt harcuk eredménye (mind 1555-ben, de különösen 1556-ban), és persze nagyon hangsúlyosan a királyi felmentő sereg akciójának sikere. Habsburg Ferdinánd főherceg, atyjának a királynak írt levelében, hogy a szigetiek hősi küzdelmét külön hálálja meg az Udvar: „… hadinép sokszoros vitézi tetteit egy havi zsold juttatásával hálálja meg, hogy annál készségesebbek legyenek az elkövetkező veszedelmek során a vár katonái, s hogy magukat az örök ellenséggel szemben vitézül megtartsák.”

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.