1559 - Viszály Gyula várában

„...nem gazda volt itt Gyulában, hanem dúló, fosztó...”

Viszály Gyula várában...

1559 áprilisában a király új kapitányt nevezett ki Bornemissza Benedek személyében Gyula várának élére, a kapitány csere nem kis viszályt eredményezett a békési erősségben...

A viszály magva elsőben is abban állt, hogy a régi – leváltott kapitány – a harcban jártas Mágocsy Gáspár továbbra is Gyulán szolgált, ekkor 150 huszár tartozott a keze alá. Az új tisztviselők azonban szembehelyezkedtek vele – ma már nem tudhatjuk biztosan, hogy igazán alaposak voltak-e a vádak ellene, vagy csak irigységből és rosszakaratból mocskolták.

Többek között azzal vádolta a nádornál, Nádasdy Tamásnál az új kapitány, Bornemissza Benedek, hogy Mágocsy kapitánysága idején semmit a királynak nem gyűjtött, a környező falvakat a maga hasznára adóztatta és sarcolta meg. Mágocsy Gáspár maga azt állította a vádaskodásokra, hogy a Kamara már így is sok pénzzel tartozik neki, hiszen ő 25-ezer forintot (!) költött Gyula megerősítésére és a katonaság zsoldjára. Ez a pénz akkor is irreálisan nagy összeg, ha tudjuk, hogy Mágocsy Gáspár alaposan erődítette Gyulát és ebben érdemei vitathatatlanok.

Azt is pontosan tudjuk, hogy Mágocsy kapitánysága idején a gyulaiak mélyen bejártak a török Hódoltságba – és sok más végház népéhez hasonlóan – adóztatták a török uralom alá tartozó falvak sokaságát – jelesül ők még a Duna–Tisza közén is. Ezekből az összegekből Mágocsy – a vádak szerint jogtalanul – gazdagodott, gyarapodott. Bornemissza Benedek egyenesen azt írta (1559. május 1-jén kelt levelében) a nádorhoz, Nádasdyhoz:

„Mágocsy uram nem gazda volt itt Gyulában, hanem dúló, fosztó volt; királynak semmije itt nem volt: ezt ugyan megbizonyítá, hogy nem volt itt semmije, mert ha Gyulát el vihette volna is, elvitte volna….”

Ha Mágocsy Gáspár így tett is, nem volt ezzel egyedülálló a korszakban. Számosan hozhatnánk – s hoztunk is erre példákat. Bornemissza Benedek sem maradt sokáig Gyula élén, hamarosan – az igencsak zsarnokoskodó hírben álló egykori komári (zalakomári) majd szigeti (szigetvári) kapitány Kányaföldi Kerecsényi László követte.

A királyi biztosok jegyzékéből tudjuk, hogy 1559 tavaszán a következő tisztek alatt (ezek közül számosan a nevezetes 1566-os véres gyulai ostromban is jelesül és vitézül harcolva estek el) a következő erőkkel állt a védelem. Az új kapitány parancsnoksága alá közvetlenül 150 lovas tartozott (e huszárok vélhetően vele együtt érkeztek Gyulára), a rác Olcsarovics Demeter – a későbbi vice-kapitány – vezénylő buzogánya alatt szolgált vagy 87 vitéz huszár, a várporkoláb 50 lovasnak parancsnokolt, Horváth Ferenc hadnagy 80 főnek, Jász Lukács 50 főnek, Székely Márton 35 főnek, Gál István és István deák is 25-25 huszárnak. Ennek tükrében érzékelhető a volt kapitány, Mágocsy Gáspár tekintélye, aki ekkor még szintén itt szolgált, s pálcája alá közvetlenül 150 lovas vitéz tartozott. Ezenkívül szolgált még a gyulai őrségben vagy 400 főnyi iratos gyalogság, a „darabontok” és megjegyzendő, hogy a környékből még 300 szabad legényt, „haramiát” is mozgósíthattak a veszély és csatározások idején.

Ez a védősereg – 1559-ben – meglehetősen erősnek és nagynak mondható, mindez pedig példásan bizonyítja azt, hogy a magyar védelmi rendszerben Temesvár eleste (1552) után milyen jelentősen megnövekedett Gyula vára szerepe.

Gyula vára (1664)