1560 - A hercegszőllősi erődítmény

A hercegszőllősi erődítmény

1560. márciusának elején, valószínűleg 8-án – a nap nem bizonyos, de még bőven március idusa előtt – a szigetvári végváriak lerohanták a hercegszőllősi erődítést. A szigetiek összecsapása Mohácsnál a törökkel…

Ekkor már újra Horváth Márk állt – immár harmadszor – Sziget élén. A tőle megszokott lendületességgel cselekedett most is; bátran mondhatjuk, hogy azt a taktikát alkalmazta, amelyet legegyszerűbben és legnagyszerűbben nevezünk így: „a legjobb védekezés, a támadás.”

Már 1560. februárjának végén több levelében beszámolt arról a nádornak, Nádasdy Tamásnak hogy az ellenség palánkok és „kastélyok” – azaz kisebb erődítmények – állítását tervezi, és tudja, hogy a Baranya-háromszögben fekvő Hercegszőllősön a régi templomot erődíti. A február 29-én kelt levélben írta, hogy napszállta után hozták a hírt este hét óra tájban, hogy az elmúlt kedden („feria tertia promixae preterita” – február 27-én) a törökök Hercegszőlős alá mentek s erősítést is várnak, a parasztokat erősen hajtják a munkához. Bizonyos, hogy a „szentegyház” – vagyis a templom megerősítéséhez fognak. Ez nem volt egyedülálló eset. Azt mondja Horváth Márk, hogy félő, hogy Eszékről könnyen segítséget kaphatnak, ha katonáit – kiket egyébként kiküldött azzal, hogy parancsára gyújtsák fel az erődítést – azonnal rájuk küldené…

Március 3-án kelt levelében (ugyancsak Nádasdy Tamáshoz) azt írta, hogy négy napig voltak a törökök Hercegszőllősön és építkeztek. Vagyis építették a magyar parasztokkal az erődítményüket – a miheztartásvéget egyet nyomban karóba is húztak, hogy pontosan és megfelelően haladjon a munka. Aztán még pénzt is kizsaroltak a szerencsétlen parasztoktól a budai pasának („vnum colonum in Herczeg Zewlews commorantem veru affigere fecerunt et super ceteros pecuniam pactatitiam extorserunt ipsi basse Budensi”). Gyalogosai kinn vannak a közelben, s arra várnak, hogy valami módon a felhalmozott fát elégessék, az erődítményt lerontsák…

Annyi biztos, hogy a szigeti kapitány nem sokáig töprengett. És hogy mi történt? Ezt már a szigeti kapitány, egy március 14-én kelt leveléből ismerjük meg. A hercegszőllősi megerődített templomot a szigetiek – a parancs szerint – felgyújtották. A törökök így hamar értesültek a magyarok hollétéről és nyomukba eredtek. Március 8-án be is érték őket Mohácsnál. A szigetiek 48 fővel, a törökök csaknem kétannyian – közöttük a budai pasa vajdája (?) tizenöt lovassal. Bár Horváth Márk előző levelében csak gyalogosok kiküldéséről beszélt, de itt már lovasokról is szól: vagyis arról, hogy az összecsapásban a szigetiek győztek: 47 törököt megöltek, a többieket Duna felé szorították, aki csak tudott menekült. Horváth arról is tudósítja Nádasdyt, hogy új kémet „szervezett be” magának: még Hercegszőllős alatt elfogtak egy bizonyos Berhám Jazidzsi nevű törököt, aki siklósi. Ezt behozták Szigetre, mivel írástudó ez írja és olvassa most a siklósi törökök leveleit – álnéven. Tehát, mint egy fedett kém írja most a megtévesztő leveleit a törököknek. Ezeket a török leveleket a nádornak is megküldte csatolva.

Egyszersmind kéri a nádor – tudván, hogy az összecsapás Mohácsnál és a Hercegszőllősnél végre hajtott akció még megrovással is végződhet –, hogy védelmezze meg a király előtt.
Egy későbbi – március 22-én kelt – levelében, a szigeti kapitány azt írta Nádasdy Tamásnak, hogy az elmúlt hercegszőllősi támadás és a mohácsi csetepatéban, hányan is vesztek oda… A számok e tekintetben eltérnek az előbbi levelében közöltektől. Itt azt írta, hogy 63 rác gyalogot, és 40 magyar (!) puskást, 4 janicsárt és néhány lovast küldtek ki, három vajda vonult ki velük: Kurd, Sabán és Szefer. Ezek mindhárman elestek a küzdelemben, akárcsak lovaik. A győztes szigetiek hatvanöt ellenséges holttestet számoltak össze, és elzsákmányolták fegyvereiket, köztük negyvenkét puskát, nem tudják mennyien vesztek a vízbe, vagyis a Dunába, vagy a holtágakba. Tizenöt szaladt el, de azok is mind sebesen, közülük később nem egy meghalt. Azt is megírta, hogy a török most esküszik azért is megépíti a hercegszőllősi erődítményt, a szekszárdi bég pedig erősen fenyegetőzik a falvakra, hogy senki se merjen adózni Szigetnek.

A levélben külön kiemeltem a 40 magyar puskát, a török szolgálatában – állítólag Pécsett. Ez meglehetősen ritka, de nem elképzelhetetlen a korabeli viszonyok között. Lehet, hogy szolgált 40 magyar török urat katonaként, de az is biztos, hogy ők már soha a magyar közösségbe vissza nem térhettek – pribékké váltak – a korabeli kifejezéssel illetve őket. S ha magyarok kezébe kerültek elevenen, nem kerülhették el az irgalmatlan halált.

vö. OL E 185. Nádasdy cs. lt. Missilisek. Horváth Márk levelei.