1561 - Árulás, s annak "jutalma"

„Nagy kínnal, nagy szörnyű halállal ölnek meg…”

Árulás vezetett volna Hegyesd török kézbe kerüléséhez?

Hogy miért is veszett el anno Hegyesd – 1561-ben – s okozott mindez ekkora felbolydulást a török-magyar végeken? Pontosan nem tudjuk. A forrásokból az derül ki, hogy árulást feltételeztek a magyar tisztek. Ormány Józsa sümegi kapitány írta Csányi Ákosnak Kanizsára, ahol egy bizonyos Gergely porkolábot vádolt – azt aki részegeskedett a másik előjáróval Kálozy Andrással (ki viszont török fogságba esett) – hogy mindezen miatt szerencsésen szökött meg, de félni való, hogy visszamegy a törökhöz, akik feleségét és kisfiát tartják fogságba...

Noha mindez igaz, akkor feltételezhető, hogy eme Gergely porkoláb – mint „fogott ember” - zsarolható volt a törökök által, akik netán szerettei életéért, vagy szabadulásáért Hegyesdet kérték volt cserébe... Biztosan ezt már meg nem állapíthatjuk. Szintén innen merül fel egy bizonyos Hidegkuthy Márton neve is, aki a törököket - mint kalauz – Hegyesdre vezette volna...

Egy biztos, ha az árulás, a pribékség vádja beigazolódik, a vétkes nem kerülhette volna el a halált. Aki a töröknek nyíltan szolgálatába állt, az nem menekülhetett meg a biztos haláltól, ha fogságba került, amint erről egy 1561-ben történt eset tanúskodik, amikor is, egy volt pap (!), bizonyos Lőrinc könyörög a hegyesdi török vajdának (kinek helyettese volt), hogy váltsa ki a magyarok fogságából, mert a magyar uraknak könyörögni sem mer, mivel gyűlöletes előttük mivel, hogy a törököket szolgálta. „Nagy kínnal, nagy szörnyű halállal ölnek meg…” – írja panaszos levelében török gazdájának. Vélhetően nem menekült meg a karótól…

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

A rettenetes kínhalál - a karóba húzás, XVII. század végi ábrázolás, a háttérben Gesztes vára a Vértesben.

 Lásd. Takáts Sándor: Kalauzok és kémek a török világban. In: Századok. 1913. 402.