1561 - Csempészvilág a végeken

„Hát ilyen gazember a Bálint deák” … mert mi is van a rovásán?
Fegyvercsempészet és pénzhamisítás… Avagy csempészvilág a végeken.

Két forrás is felemlít a régi királyi Szigetvárhoz kapcsolódóan egy bizonyos „Bálint deák”-ot, aki e két különböző forrás tanúsága szerint is különféle bűncselekményekkel vádoltatott.
Nem állítom teljes bizonyossággal, hogy egy személyről van szó – meg lehet, hogy „csak” a megnevezés azonos. Azt megállapíthatjuk, hogy e források közel egy időből szólnak hozzánk, s ugyanazon megnevezésű személyt említik.

Az egyik bizonyíték arról szól, hogy a nádor, Nádasdy Tamás kanizsai tiszttartója és szervitora, Szele Jakab – aki egyébként igen nevezetes volt a csempészek üldözéséről – feltartóztatta Bálint deákot, aki kálmáncsehi polgár volt, s nála igen sok fegyvert és páncélt (a szövegben „fegyverderekat” talált volt, amelyről a nevezett Bálint deák állította volt, hogy mindezt Bécsből (Margy Spazer vásárolta részére) hozza és viszi Perneszy Farkas babócsai kapitánynak…

A hiba ott volt, hogy Perneszy – állítása szerint – csak egy fegyverderekat rendelt Bécsből, azokkal, amelyek „feleslegben” voltak nála – ti. Bálint deáknál – elszámolni csak „hamis levelek” bemutatásával tudott. Volt a szállítmányban 4 páncél, 11 hegyestőr, 16 sima, 3 félig, és 1 teljesen aranyazott sisak. Szele Jakab tudni vélte, hogy – a babócsai kapitánynak vásárolt páncélon kívül – mindez csempész árú; szerinte egy kanizsai német katonától vásárolta Bálint deák egy „török lóért”…

A másik forrás – mondhatni – még fajsúlyosabb ügyben említi Bálint deákot… Ezt a levelet a szigeti kapitány, Horváth Márk írta a nádorhoz, s ott azt állítja, hogy Bálint deák pénzhamisító (!).

„Horváth Márk levele Nádasdy Tamáshoz

Azt írhatom Nagyságodnak Bálint deák felől, hogy Bécsből egyszer megírták nekem, hogy az én szolgám, Bálint deák álpénzzel kereskedik. Ha ezután felmegy, megfogják, mivelhogy az én levelemmel kereskedett (ti. menlevéllel). Én aztán elvettem tőle a levelemet. És még azt írhatnám felőle, hogy Farkasics idejében aranyakat váltott valami hatvan pénzen, amiket Bátán vertek (vagyis hamisítványokat). Hát ilyen gazember a Bálint deák!

Datum in regia Zygeth, 4. May 1561.

Marcus Horváth m.p.”

A pénzhamisítás – akkor is – főben járó bűnnek számított, s meglehetősen nagy szakértelem és felszerelés kellett hozzá. Így csak kevesen „kísérleteztek” ezzel a „mesterséggel”. A csempészet ellenben jól jövedelmező üzletnek számított. A királyi Szigeten keresztül jelentős árú forgalom haladt kelet felől – a Hódoltságból – nyugati irányba, elsősorban Ausztria, de még inkább Itália felé. Maga a vár és a város nem volt jelentős piac- és vásárhely – inkább a közeli Kálmáncsehi mezőváros (ma Kálmáncsa falu) lakosai vállaltak részt az átmenő kereskedelem bonyolításában: kereskedtek – elsősorban – marhával, sóval, borral, textiliákkal és persze más iparcikkekkel, így vas árúkkal, és fegyverekkel is. A szigetiek is, és más végházak népe is elsősorban a vámszedő helyeken ellenőrizte és vámolta meg a forgalmat, ha valaki így haladt keresztül, teljesen legálisan kereskedett… ellenben, ha kikerülni igyekezett e vámszedő helyeket, akkor büntetésre számíthatott. Mint az a bizonyos Bornemissza Gergely (a névazonosságon túl semmi köze az egri hőshöz!) kálmáncsehi kereskedő, aki fegyverekkel és sisakokkal a szigeti vámot megkerülte, de a vitézek megfogták – s bizony súlyos váltságot adott – 100 forint és egy ló volt e kerülő út ára…

Más esetben a csurgói kereskedőket fogta meg az éberen őrködő kanizsai Szele Jakab. Náluk 9 hegyestőrt és két sisakot, valamint más „kalmárszerszámokat” talált, amellyel azok nem tudván elszámolni állították – hiszen az egész csurgói apparátus a csempészettel vádolt kereskedő, bizonyos, Menchy János mellé állt –, hogy Bécsből hazafelé idegen kereskedők kéretőztek fel Menchy kocsijára és az árú az övék (!). A jól informált és tájékozott Szele Jakab nem fogadta el mentegetőzésüket, állította, hogy mindez egy Mehmed Rez nevű török számára csempészett árú, a kezes pedig egy bizonyos Fúria Albert kálmáncsehi polgár.

A gazdasági iratokban végzett kutatások megállapították, hogy Szigetvár eleste után sem szűnt meg a csempészet: 1569-ben egy bécsi polgár, Balner András egy Fekete Albert és Simon András nevű, valamint egy ismeretlen kálmáncsehi csempész segítségével mintegy 400 forint értékű fegyvert és páncélt indított útnak – melynek ellenértékét azonban soha sem kapta meg… Így került – panasza nyomán – mindez napvilágra.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.