1561 - Gyulaffy László futása

„…mert mikor az magyar valahová akarnak készülni, az nem titok, hanem azonnal minden ember tugya.”

Mikor még a nagy Gyulaffynak is szaladnia kellett…

1561. május 20-án, vagy az azt követő pár napon belül történt az a balszerencsés eset, amikor Gyulaffy Lászlónak – a nevezetes „magyar Achilles”-nek – portyázó csapatát a székesfehérvári törökök meglepték és nagy részüket lekaszabolták…

Gyulaffy tetemes sereget gyűjtött egybe – nem csupán saját vitézei, és a tihanyiak voltak vele, de még Pápáról is érkezett vagy 400 főnyi (!) gyalog – s ezekkel kívánta Veszprémet megkísérteni. Meg is támadták Veszprémet, de visszaverték őket. A sereg azonban nem szenvedett nagy veszteséget és nem széledt haza, szét sem szóródott, hanem a Balaton mentén Lovas falunál gyülekeztek, s ott hamarosan a boros pincéket is kezdték sűrűn felkeresni. Az éber (székes)fehérvári törökök Polgárdi felől kiindulva már alaposan cirkálták és kémlelték a tivornyázó magyar csapatot, s mikor eléggé elázott a had, nem is késlekedtek azt megtámadni.

Ormány Józsa sümegi kapitány az eseményeket így tudósította Csányi Ákosnak, Nádasdy szervitorának május 26-án kelt levelében:

„…elérkezik az fehérvári terek és ott verik őket, hogy az négyszáz gyalogba kétszázat vágtak le, amint nekem azon ember mongya, az ki ott volt az Gyulaffy uram népével, és Gyulaffy uram harmad magával szaladt el. Az magyarok igen vesznek az nagy lakás (értsd: evés-ivás és mulatozás miatt), mert soha nem lehet meg az magyar had részögség nélkül, mert csak csatára menjen is, azonnal meg kell valahol részegednie.”

Azért Ormány Józsa leveléből az is kiderül, hogy nem csupán ez volt a súlyos vereség oka, hanem az is, hogy a pápaiakról már indulásuk előtt tudták, hogy mi a céljuk… Ormány Józsa írta:

„…mert mikor az magyar valahová akarnak készülni, az nem titok, hanem azonnal minden ember tugya.”

Mulatozó magyar katonák egy XVII. század végi ábrázoláson.