1561 - Kémek és "kettős ügynökök"

„harmadnapig sem voltam jól benne”

Hamza bég merényletet tervez Thúry György ellen...

A korabeli titkos ügynökök és hírszerzők practikája. Az elhitetés csapdája.

1561. június eleje (a dátumok pontosan nem világosak) a ravasz székesfehérvári bég, a – rácból „törökké” lett – Hamza felbérelt egy „megbízható” pribéket – aki egy török fogolyból lett Thúry kémje – így mondhatni „tégla” volt, csak nem a magyar (Vár)Palota, hanem a török Székesfehérvár falában –, hogy méreggel ölje meg, vagy kábítsa el Thúryt s akkor meglepetéssel elfoglalhatja Palota várát...

A török pribék Hamza megbízását nyomban jelezte Thúry Györgynek Palotán. A neves magyar főtiszt ravaszságra, még nagyobb ravaszsággal fellelt: megásta az elhitetés csapdáját Hamza bégnek.

A pribékben – úgy tűnik teljesen megbízhatott – mert nyomban visszaküldte a törökökhöz, azzal, hogy fogadja el a felkérését a bégnek. Hamza bég „maszlag”-ot (vagy altató, vagy kábítószert esetleg mérget) – melytől vélték „olyanok lesznek harmadnapig mint holt emberek”-, adott a pribéknek aki visszatérve Palotára. A megbeszélt napra Thúry is előkészítette a csapdáját: azon a helyen, melyen megjelöltette a pribékkel, hogy közölje Hamza béggel, itt bejöhet Palotába, nagy mennyiségű puskaport tömörített a föld alatt a várárkában – mondhatni aláaknázta a területet...

Július elején parancsot adott a pribékjének, hogy hitesse el a török béggel, Thúry és vitézei bevették a maszlagot. A törökök éjszaka meg is jelentek a mondott irányból és közelítettek a néma csendben nyugvó Palota felé, ahol a magyarok éberen vártak rájuk. Azonban úgy tűnik mégis csak gyanakodhattak valamire, mert a fejérvári török csaknem akart bemenni a kijelölt úton, noha a parancsnokuk dühösen rángatta, ütött-vágta és még fegyverrel meg is sebesítette a vonakodókat. Nem volt mit tenni, katonái nélkül maga Hamza bég sem kívánt bemenni Palotára, így visszatértek Székesfehérvárra.

A történet azonban azzal folytatódik, hogy ne hogy Hamza gyanút vegyen az ő pribékjéről, úgy tett, mintha csak véletlenül tudta volna meg, hogy a törökök Várpalota alatt jártak azon az éjszakán, mert így ingerelte és hitette el, arról írt, hogy csak azért mehetett el bántatlanul a vára alól, mert egész hada részegen hevert, s maga is olyan bódult állapotban volt, hogy „harmadnapig sem voltam jól benne”.

A kémek és hírszerzők, a „titkos ügynökök” e korban is ezerféle praktikával űzhették csak e veszélyes mesterségüket. Éppen Hamza bég büszkélkedhetett vele egyik levelében, hogy neki olyan kémje van – ki benn lakik Bécsben (!), hogy ha akarja magyar, ha német, ha akarja házas polgár, ha akarja katona... etc., s ő ettől előbb megtud mindent, mint a magyar végvári kapitányok... talán igaza is lehetett – a dolog természetéből adódik, ha kémje jól végezte a dolgát, személye már soha sem fog napvilágra kerülni. Hamza bégnek pedig tudomásul kellett vennie: a csaló és becsapható, avagy senki sem csalhatatlan.

 Palota vára (Várpalota) egy XVII. század végi ábrázoláson.

lásd. Nádasdy levélt. o. Ormányi Józsa levele Csányi Ákoshoz, 1561. jún. 19., vö. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010 (reprint) 50.