- 1526-Hadikrónika
- 1527-Hadikrónika
- 1528-Hadikrónika
- Korabeli Krónika
- Korabeli Krónika2
- A csata helyszíne
- A csata leírásai
- Magyarország
- Magyar sereg
- Magyar főurak
- Törökország
- Szulejmán
- Diplomácia
- Cikkek
- Írások
- Versek
- Könyvek
- Regények
- Festmények
- Animációk
- Filmek, előadások
- Megemlékező beszédek
- II. Mohácsi csata
- Galériák
- Látnivalók
- Históriás énekek
- Csatatér kutatók
- Linkek
- Deutsch
- English
- Turkish
- Honlap statisztika
1561 - A szenyéri vár dacol a törökkel
mohacsicsata, 2013, április 17 - 18:58
„Egyik törököt igen buktattatom...”
A kicsiny somogyi Szenyér dacol a törökkel...
1561. április 16-án híreket küld a szenyéri „kapitány” Kanizsára, melyben jelenti, hogy hírei szerint „öreg ágyúkat”, vagyis nehéztüzérséget, ostrom ágyúkat vittek Budáról Pécsre, s mindez arra vall, hogy Szigetet (Szigetvárt) akarja megtámadni a török (ekkor erre nem került sor).
Arról is szól, hogy a csurgói és a komári – kiskomáromi (a mai Zalakomár) vitézekkel Kaposvár alá portyáztak, ahol török rabokat fogtak, ezeket a szenyériek „buktatták” vagyis víz alá nyomva a fejüket megvallatták:
„Ezt írhatom Kegyelmednek, egy barátom, ki szemével látta, azt izente, hogy Budárul három öreg álgyut hoznak Pécsre, tegnap mentünk vala az csorgaiakkal és komáriakkal (ti. a csurgói és komári magyar végvárak katonáival) Kapos alá; az vár előtt vagyon egy falu, Keczel a neve, Pálffy Ambrust és Begethey Jánost, Kürthössy Jánost, Visky Lőrinczet, Horváth Györgyöt tizenöt lóval menének ezek az falura, két törököt fogának az faluban, menének a várbul Kaposból egy néhány lóval utánuk. Egyik törököt igen buktattatom (ti. vallatáskor víz alá nyomatta), azt mongya, hogy Kaszon bassa ő maga eljő rablani Kanisa és Csorgó felé addég… Szigetet megszállják. Azt is mongya, hogy immár az beglerbég kihájája… Pécsett vagyon. Külön-külön tartatom egymástul ez két rabot, de mind a kettő egyaránt szólnak.”
Ekkor a Nádasdyak birtokában álló erődítmény, Szenyér, amely kicsiny vár volt ugyan, de nagy stratégiai jelentőséggel bírt Somogy vármegye nyugati felében. Már 1544-ben – amikor Ulema boszniai pasa Kanizsa ellen tört – a várat török támadás érte. Ekkor Nagy Balázs vezetésével az ostromot a védők visszaverték. 1556-ban Khádim Ali budai pasa szigetvári hadjáratakor – ennek mellékhadszíntereként – Szenyért újra megtámadták a törökök, de ekkor is sikertelenül próbálkoztak a váracska elfoglalásával.
1566-ban azonban, Nagy Szulejmán szultán utolsó – úgy szintén Szigetvár elleni – támadásakor Szenyér sorsa is megpecsételődött. Amikor a szigetiek vesztét a somogyi „hátország” meghallotta, a kisebb várak őrsége mind elfutott, így tettek a szenyériek is. De a várat felgyújtották és az erődítéseit oly súlyosan elrongálták, hogy azt a beérkező törökök már nem építették újjá. A szerepe azonban nem értékelődött le, hiszen nem sokára visszatértek a magyarok és a szenyéri vár helyén újra építkezni kezdtek, s egészen 1600-ig Kanizsa török kézbe kerüléséig birtokolták is a várat.