1565 - "Büyük arad"

„...az ellenség nincs nyugton és arra felé párkányt akar építeni, ne engedje, hogy ez megtörténjék, minden lehetséges előkészületet tegyen meg, s akadályozza meg a dolgot.”

„Büyük Arad” és Pankota....

1565. május 28-án kelt rendeletekben a szultáni tanács intézkedik a Maros-mentén kialakult határhelyzet megszilárdításáról... A temesvári pasának adják parancsba, hogy „Nagy Arad” -tól vagyis „Büyük Arad” -tól azt a palánkot, melyet a „gyaurok” akarnak felhúzni, ne engedje... Másrészt, mikor Pankotát elfoglalták Losonczy István – a temesvári hős védője és özvegyének, Pekry Annának „fiúsított” gyermekeitől Annától és Fruzsinától, valamint testvérének Antalnak árva gyermekeitől, azt illessze megfelelően a birodalom tartományi katonai- és közigazgatásába.

Elsőben a török „Büyük Arad” elnevezésről érdemes szólni: „Arad korai történetéről annyit tudni, hogy a város eredetileg a mai helyétől keletre feküdt. Az új település létrejöttének dátumát viszont nem ismerjük, de a fenti adalék azt sugallja, hogy ez a török korban bekövetkezett, különben nem lett volna szükség a megkülönböztető jelzőre. Hozzá kell tennünk, hogy ez az egyetlen ilyen jellegű utalás az oszmán forrásokban, különben mindig a megszokott nevén emlegetik.” (a fordító megjegyzése.)

„Elrendelik, hogy amikor a parancs megérkezik, ha igaz az, miszerint az ellenség nincs nyugton és arra felé párkányt akar építeni, ne engedje, hogy ez megtörténjék, minden lehetséges előkészületet tegyen meg, s akadályozza meg a dolgot.”

Ugyanekkor – egészen pontosan 1565. május 30-án „pecsétes zacskó”-ban érkezett meg a Portára a temesvári beglerbég jelentése – melyet nyomban az öreg szultán Szulejmánnak átadtak – s melyben beszámol, hogy hadaival a „királyfi”, vagyis János Zsigmond segítségére indult, „amikor a Lippai Szandzsák végvidékén a nemcse király (vagyis a „német király” máskor így „bécsi király” vagyis a Habsburg uralkodó, a török források és hatalmi ideológia soha sem ismerte el őket Magyarország királyainak, hiszen Magyarország a szultán szablyán szerzett tartománya volt a felfogásuk szerint) alattvalói közül Losonczy asszonyának Pankota nevű ellenséges vára mellett elhaladt, a benne lévő hitetlenek kárt akartak okozni neki. Ekkor megostromolták a várat, és Istennek hála, sikerült bevenni, s a jól védett birodalom tartozékává tenni. Most, hogy az ellenség tábora ellen mennek (a Balassa Menyhárt-féle lázadás miatt kirobbant felső-magyarországi határvillongás), a nevezett vár védelmére dizdárt, kethüdát és személyeket (értsd más tisztek, altiszteket etc.) kellene kinevezni.” A szultán mindezt tudomásul vette, s dicsérettel illette a lippai béget, aki „A valláshoz és a birodalomhoz illő módon cselekedett, amiért dicséretet érdemel. Veleszületett jó képességei alapján ilyen hódítást vártak tőle. Elrendelik, (…) a vár védelmére jelöljön ki agákat, a vilajet erősségeiből (a temesvári tartománybó) helyezzen át legénységet, s biztosítson elegendő fegyvert, hogy kellő képen őrizhessék.”

A szultáni rendelet ezentúl utasítja a temesvári pasát, hogy mikor egyesül János Zsigmond hadával azonnal támadja meg az ellenséget: „Ne hagyják, hogy megfutamodjanak, Isten kegyelméből valamennyit hányják kardélre, s úgy számoljanak le velük, hogy az a többi ellenség számára is intő példa legyen.”

Egyébként itt olvashatjuk azt is, hogy a szultáni parancs felteszi a kérdést – amelyre az előbbi bejegyzésben már utaltunk – vajon mi az oka, „hogy a magyar katonák nem szolgálják hűségesen a királyfit? Különben mi az oka, hogy nem mértek csapást a közelükben táborozó kimerült ellenséges hadakra, főleg a téli időszakban, s ezzel lehetőséget adtak a számukra?”

Végezetül arról tudakozódik a szultáni tanács a temesvári beglerbégtől, hogy Gyula várának az ostromához miféle erőre és fegyverekre lenne szükség?

A szultáni tanácsnak 1565. június 4-én kelt egy újabb rendelete, mely konkrétan az újonnan elfoglalt Pankotáról rendelkezik, s a parancsot Mehmed aradi bég kethüdájának küldték volt: „Utasítást kapott arra, hogy az Erdőhegy nevű helyen palánkot építsen, mivel a Gyula nevű ellenséges várból a birodalom kirablására induló hajdúk ott kelnek át. A most meghódított Pankota vára közel van a felépítendő palánk helyéhez (egyébként felépült egy török palánk, de csak 1571-re), ezért ha őt az újonnan összeírandó 12 katonával együtt ebbe a várba helyeznék, a palánk felépítése (mármint Erdőhegyen) szükségtelenné válnék, a zavarkeltő hitetlenek átkelését meggátolná és a szultáni hászok intézői, a kereskedők és a ráják biztonságban élhetnének.”

Lásd. Mühimme defteri 6, 548/1188 (Konstantinápoly) 1565. május 28. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 278-279.
Mühimme defteri 6, 555/1202 (Konstantinápoly) 1565. május 28. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 281-282.
Mühimme defteri 6, 566/1233 (Konstantinápoly) 1565. június 4. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 286-287.