1565 - Török készülődés

„...Hányják kardélre a kézre kerülő durva népséget, tegyék rabbá gyermekeiket és asszonyaikat, szerezzenek elegendő prédát, s úgy álljanak rajtuk bosszút, hogy a hitetleneknek ezentúl ne legyen ereje a végeken mozgolódni.”

Török készülődés a nagy hadjáratra...

1565. május 17-én kelt parancsában a szultáni tanács elrendelte az egész ruméliai haderő gyülekezését Szófia körzetében. A dolog érdekessége az, hogy az európai tartományok nagy erejét mozgósították ekkor már – főként a Balassa Menyhárt-féle elpártolás okozta magyarországi ellenségeskedések okán (amint erről itt már többször hoztunk elegendő forrást) –, de azt is tudjuk egyben, hogy ekkor már javában folyt a Málta megszerzésére irányuló nagy tengeri expedíció a Mediterráneumban, amelynek ekkor nyilvánvaló prioritása volt a szultáni hadvezetés szemében, azonban azt sem vélhetjük hirtelen támadt ötletnek, amely a következőkben, jelesül 1566-ban megindult: az utolsó szultáni hadjárat tervei már ekkor 1565-ben készen álltak. (Egyes vélemények szerint a nyugati szárazföldi támadás kigondolója és erőltetője éppen Szokollu Mohamed pasa volt, aki e hadjáratban majd a nagyvezíri címmel és tiszttel irányítja a hadműveleteket.)

Nem sokára azonban sokkal nagyobb viharfelhők gyülekeztek össze, s a hadak készülődéseiből sejteni lehetett, hogy újra, maga a szultán készül Magyarország ellen egész haderejével. Érdemes megfigyelni a forrás szövegéből a feltétlen engedelmességet követelő hangot, amely a Nagy Szulejmán-i korszak oszmán hatalmat oly hatalmassá tette és a hadseregét valóban legyőzhetetlen erővé parancsolta:

„Elrendelik, hogy mikor a parancs megérkezik, ne késlekedjék, hozasson gyorsan a hadjárathoz szükséges állatokat, majd menjen jól felszerelve és felfegyverkezve Szófiába gyülekezni. Azoknak a szandzsákbégeknek, akiknek korábban meghagyták, hogy álljanak készenlétben a szultáni hadjáratra, írjon levelet és futárral jutassa el nekik, hogy Szófia közelében egy lovak számára alkalmas helyen, s gyülekezenek minden tekintetben jól felkészülten; bárhová parancsolják majd őket, ne kelljen várakozni, rögtön lehessen indulni.”

A Porta a kiújult fegyveres konfliktus okán a frontokon mindenütt utasította az alárendelt tiszteket, Azt, hogy miként fokozzák a harckészültséget és nyugtalanítsák az ellenséget, így indokolva:

„…pusztítsák a hitetlenek országát s szerezzenek zsákmányt. (…) szép együttműködéssel figyeljék a pillanatot: ha mód nyílik portyára, ne habozzanak, Isten kegyéből rohanják le országukat, pusztítsák és tegyék rommá, szerezzenek bőséges zsákmányt. Hányják kardélre a kézre kerülő durva népséget, tegyék rabbá gyermekeiket és asszonyaikat, szerezzenek elegendő prédát, s úgy álljanak rajtuk bosszút, hogy a hitetleneknek ezentúl ne legyen ereje a végeken mozgolódni.”

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

A metszet nyugat-európai propaganda - a Német Birodalomban készült az 1532-es hadjárat környékén. A terrorizáló támadások a végeken azonban valóságos velejárói, mintegy előkészítői voltak a nagyobb hadjáratoknak, céljuk az ellenfél erejének fárasztása és felőrlése és a kegyetlenkedés az elrettentést és a rémület fokozását - egyfajta "pszichológia fegyver" is volt.

vö. Mühimme defteri 6, 545/1180 (Konstantinápoly) 1565. május 17. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 276-277.
Mühimme defteri 6, 670-671 Konstantinápoly 1565. július 28. A mohácsi szandzsákbég feladatai az odarendelt ulufedzsi gurebá bölükökkel kapcsolatban. In: Szultáni tanács… 325.