1566 - A 7. hadmenet 2.

„…aggkor és öregség gyengesége miatt folyton szenvedett és időszakonként betegség gyötörte ugyan, de azért bátorságának és vitézségének ere megmozdult s mivel a szultánság becsületéhez ragaszkodott…”

Nagy Szulejmán szultán utolsó – hetedik – támadása Magyarország ellen; az 1566-os – vagyis szigetvári – hadjárata indulás. Ibrahim Pecsevi leírásában:

1566 tavaszának derekán – egészen pontosan – május 1-én, de más források szerint – mint itt idézve – április 27-én indult meg Nagy Szulejmán szultán hatalmas hadserege élén – utolsó – szám szerint hetedik, személyesen vezetett hadjáratára Magyarország ellen…

Itt a pécsi születésű Ibrahim Pecsevi krónikájából idézzük fel az eseményeket.

„A 973. évi Sevvál hó 9-én (azaz: 1566. április 27-én) kezdődik el a hadjárat, mely a győzedelmes padisah életének végén történt, mivel e fényes harczban vett búcsút a mulandóság birodalmától.”
Eztán a történetíró felidézi, hogy a hadjárat kiváltó oka egyrészt a budai pasa, Jáhjáli Arszlán sorozatos panasza volt a magyar végekre, de még inkább az, hogy Habsburg Ferdinánd „bécsi király” seregei „túlkapások”-at követtek el János Zsigmond ellen, aki „Erdel-oglu” volt, s mint ilyen a szultán szövetségese és vazallusa. Az ő megsegítésére indult el a had.

„A felséges padisah az aggkor és öregség gyengesége miatt folyton szenvedett és időszakonként betegség gyötörte ugyan, de azért bátorságának és vitézségének ere megmozdult s mivel a szultánság becsületéhez ragaszkodott s az említett évi Sevvál hó 7-ik napján az előrelátó Pertev pasa másodvezírt szerdárrá nevezte ki és őt előre küldötte, maga pedig az említett hó 9-ik napján, csütörtöki napon, a jól őrzött Konstantinápolyból a régi szokások szerint és ismert ünnepélyességek között elindult.”

Ibrahim Pecsevi aztán felsorolja a hadra kelt török ármádia vezérkarát – de meglehetősen másként, mint azt Szelaniki Musztafánál olvassuk. Itt ez áll: Távil Mohammed pasa nagyvezír (azaz Szokolovics Mohamed pasa), Pertev pasa másod vezír, Ferhád pasa harmadik vezír, Áhmed pasa negyedik vezír… stb.

„Áldott testében azonban az öregségtől származó gyengeség és bágyadtság volt és köszvény betegsége gyötörte és kínozta. Utazása is kocsin, majd hordozható trónszéken történt, csakis némely városokon való átmenetel közben ült paripára és úgy vonult át.”

Ibrahim Pecsevi leírta a zimonyi találkozót, ahol János Zsigmond hódolatát fogadta. Majd elbeszéli a szigetiek rajtaütését Siklós közelében. A török historikus úgy tudja, hogy ezen az agg szultán annyira feldühödött, hogy a „Teremtő végzéséből azonban éppen ez lett az oka Szigetvár elfoglalásának. A szigetvári bég nevű kutya, a kit Zrinszki Miklósnak mondanak…”
A szultán tehát a szigetiek rajtaütése és nagy győzelme miatt határozta el, hogy Eger helyett inkább Szigetvár elfoglalására indul.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

 lásd. Ibrahim Pecsevi tarikhjából. In: Török történetírók III. 1566-1659. ford. Karácson Imre. szerk. Szekfű Gyula. Bp. 1916. (reprint) 71-73.