1572 - Dobó István halála

Az egri oroszlán – Dobó István halála

1572 májusában idős korában, 72 évesen halt meg Dobó István a híres neves „egri csillag.” Az 1552-es nagy török támadáskor – mikor egy sor vár és erődítmény került a hódító oszmánok kezébe – egyedül az általa vezetett egriek tudtak csak a nagy erejű, egyesült és az addig diadalmas török hadseregnek ellenállni. Szerednye várából elszállították a holttetemét és a családi birtokán a felvidéki Ruszkán (Dobóruszkán) a templomban helyezték végső nyugalomra. Szép vörös márvány sírfedőlapot tettek porai fölé. (Az igazsághoz hozzátartózik, hogy az elkövetkező száz év múlva a háborús villongások és a vallási ellentétek e felvidéki templomot sem kímélték, sőt a hős emlékét sem, mivel síremlékét ekkor szétrontották és feldúlták. A csontjait így nem lelhette fel az utókor.) A sírjának nevezetes fedőlapját azonban már a XIX. század folyamán a hősi harcának helyszínére Egerbe szállították és ott az egri várban – a mai Hősök Termében – jelenleg is látható.

1572. július 10. (?) Szerednyei várában meghal Dobó István.

A felvidéki nemesi családból származó Dobó István az egri vár 1552. évi védelmének megszervezésében szerzett hazai és nemzetközi hírnevet. 1548 óta állt kapitányként a fontos erősség élén, és mindent megtett annak érdekében, hogy Egert megerősítse. Vaskézzel hajtotta be a jövedelmeket, elegendő élelmet, lőport, hadianyagot halmozott fel, majd amikor híre jött, hogy a török nagy erőkkel közeledik, a katonai létszámot is elegendő mennyiségűre duzzasztotta. Az így megerősített Eger öt hétig állt ellen Ahmed és Ali pasák seregének, akik végül dolgukvégezetlenül voltak kénytelenek távozni.

Dobó és kapitánytársa, Mekcsey István azonban hamarosan lemondtak tisztségükről. Ezt követően Erdélybe küldték vajdaként, de 1556-ban, amikor Izabella és János Zsigmond visszatért a fejedelemségbe, Szamosújvár várába szorult. Fogságba esett, ahonnan csak felesége segítségével tudott megszökni.

Ferdinánd király egyik kedvelt híveként számos adományban részesült, megkapta Léva és Végles várát, illetve Gönc és Telkibánya gazdag mezővárosokat. Dobó és testvérei, Ferenc és Domokos azonban főurakként nem éppen pozitív hírnevet szereztek maguknak. Hatalmaskodtak, erőszakkal, praktikával szereztek birtokokat a Felvidéken, vagyont halmoztak fel, kisebb háborúkat vívtak birtokszomszédjaikkal, riválisaikkal.

Ferdinánd halála után Dobó és az új uralkodó, Miksa viszonya megromlott. Az a hír terjedt el, hogy a nagyúr, sógora, Balassa János, valamint egy harmadik felvidéki főnemes, Homonnai Drugeth Gáspár át akarnak térni János Zsigmond hűségére. A király komolyan vette a szállongó híreket, hiszen ezzel jelentős észak-magyarországi területek vesztek volna el számára. Homonnai Lengyelországba menekült, de Dobót és Balassát az uralkodó, pedig menlevelet biztosított számukra, az 1569. évi augusztusi pozsonyi országgyűlésen elfogatta.

Máig nem tisztázott, hogy valóban szőttek-e összeesküvést a főurak, Dobó ekkor már hetvenedik életévéhez közeledett, életében végig Habsburg-hű maradt, ráadásul bizonyítékok sem kerültek elő.

Balassa hamarosan megszökött a fogságból, de az öreg Dobó erre már képtelen volt. Mivel Erdély és a Habsburgok viszonya időközben javulni kezdett (speyeri egyezmény), Dobó számára is lehetővé vált a szabadulás. Erre azonban csak hosszas egyeztetések után, 1572-ben került sor. Április 17-én nyitották meg börtöne ajtaját. A megromlott egészségű egykori egri hős hazavonult birtokára, ahol hamarosan meghalt.

Két gyermek, Krisztina és Ferenc maradt utána. Felesége, Sulyok Sára révén került kapcsolatba a Balassa és a Bocskai családokkal. Sára testvére, Anna és Krisztina Balassa Jánoshoz és Bocskai Györgyhöz mentek feleségül. A házasságokból származott Balassi Bálint, a költő, valamint Bocskai István, a későbbi erdélyi fejedelem.

Dobó sírkövének fedőlapja ma Egerben látható, sírját pár éve véletlenül találták meg a dobóruszkai templom altemplomában.

Életére:

Hóvári János: A hűtlen Dobó (1597);

Kenyeres István: Dobó István (Nagy képes millenniumi arcképcsarnok, 2002)