1574 - A szigeti bég kísérete

„…fölöttébb igyekszik, hasznavehető embereket és lovakat tart,…”

A szigeti bég kísérete…

A szigetvári török őrséghez még hozzávehetjük azt, hogy a városparancsnok, a szigeti bég – változó számú – fegyveres kísértet tartott fenn.

1574-ben Szokollu (vagy másként Szokolli vagy Szokolovics) Musztafa budai pasa a korabeli szigeti béget „Szari” vagy Tur (Dur) Alit (1573 és 1579 között állt a vár élén) a következőként jellemezte és terjesztette elő jövedelememelésre a fényes Portán:
„…fölöttébb igyekszik, hasznavehető embereket és lovakat tart, (s maga is) hasznavehető tapasztalt veterán”, aki mindvégig harcra kész a szandzsákja védelmében a reátörő magyarokkal.

Számos alkalommal emlékeztettünk már arra, hogy bár Szigetvár 1566-ban elveszett a magyar védelmi rendszerből, de szerepe és ereje korántsem szűnt meg – immár a török végvárak egyik legjelentősebbikének számított a dél-dunántúli végvári láncban (Kanizsa 1600-ban bekövetkező elestéig mindenképpen), sőt a török védelmi vonalban – a XVI. század második felében – is jól érzékelhetjük súlyát, ha a török bég példáján arra tekintünk, hogy kíséretéhez mennyi fegyveres tartozott. Dur Ali szigeti bég esetében ez 250 lovast jelentett. E harcosokat a bég javarészt a saját jövedelmeiből fizette. Ez a szám meglehetősen tekintélyes, ha összevetjük mindazzal amit az adatokból látunk. Ugyanekkor a szomszédos pécsi bég kíséretéhez „csak” 100 lovas tartozott) – a nagyon jelentős török végvárnak számító Székesfehérváron és Esztergomban is 150-150 fegyveres alkotta a bég kíséretét. Ez a szám Nógrád várában 80 fő volt. Érdekesség azonban, hogy magasan kiugró az egriektől és a felső-magyarországi végektől veszélyeztetett Szécsényben és Füleken. A szécsényi bégnek 300 főnyi, míg a füleki bégnek 400 fegyveres (!) tartozott a személyes kíséretébe.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.

vö. Hegyi Klára: A török végvár. In: Szigetvár története. Tanulmányok a város múltjából. Szigetvár. 2006. 107.