1575 - Egy baljós év kezdete

"...mekkora károkat okoznak a törökök Magyarországon és Horvátországban, hány falut égettek föl, mennyi embert és állatot hajtottak el, emellett néhány várat bevettek."

Egy újabb baljós esztendő kezdete: mert ?minden tűz tűz.?

1575 januárjában a boszniai török helyőrségek nagy rablást tettek a horvát-szlavón végeken, ez azonban csak bevezetője volt az elkövetkező támadások sorozatának. Még hivatalosan béke van Bécs és Sztambul között; de a magyarok földjén kegyetlenül dúl a "kisháború" , amelynek pusztítása felmérhetetlen ? "minden tűz tűz."

1567 óta hivatalosan fegyvernyugvás volt Bécs és a Porta között. Ez az időszak volt az ún. kis háború korszaka, amelyben szinte mindennaposak voltak a török és magyar végházak vitézeinek összecsapásai. Számos alkalommal panaszolják a budai pasák a bécsi Udvarban a magyar végváriak csatározásait, mindenért őket okolták, s főképpen, hogy ők azok, akik a békétlenséget szítják. Sőt, a két uralkodó közti követjárásoknak is állandó témája az ellenfelek egymással való csatározása. Noha mind a szultán, mind a császár a másik felet vádolták a békebontással.

Az 1575. év januárja azonban szokatlan török potyázó intenzitással kezdődött meg, s noha ezt a kortársak akkor nem tudhatták, de ez a török erőszakosság egész esztendőben folytatódott.

A boszniai bégek már januárban megindították támadásaikat a horvát és a szlavón végek ellen. A stájer főkapitány, Auersperg hozott erősítést, de a zsoldosait a törökök véresen szétverték és szétszórták. Január második felében az esztergomiak (ti. a török őrség) csapott át a Felvidékre, Nyitra környékét dúlták és gazdag zsákmánnyal tértek haza; nem sokára, talán az ő sikereken felbuzdulva, a nógrádi bég ment ki vitézeivel, s a gazdag bányavárosok alatt ólálkodott, de a korponai magyar őrség éber volt és szétkergette őket.

Azonban a támadások, portyázások egyáltalában nem szüneteltek: áprilisban Eger alá mentek, húsvét előtt, virágvasárnap, pedig Kanizsa ellen támadtak.... És sorolhatnánk: ebben az esztendőben folyamatos támadások érték Horvátországot, Zala vármegyét, sőt a Rábán is át-átcsaptak, s lángolt nem egyszer Nyitra környéke is.

A forrásokból számtalan példával élhetnénk, a bécsi követ munkatársa ezt jegyzi fel egy helyütt naplójában:

"A szigeti bég néhány hónappal ezelőtt, mint erről már beszéltem, császárunk sok falvát török adó alá hajtotta, s messze Kanizsán túl földünkre becsapott. A falvak Budához tartoznak, az ottani pasa könyvébe vannak beírva. Az ottani falvak lakói szabadon jöttek a török végházakhoz. Meghódoltak, védelmet és oltalmat kértek tőlük. Ez nyilvánvaló hazugság, fakad ki a keresztény krónikás majd így folytatja: szegény embereket gyakran tűzzel-vassal kényszerítették meghódolásra. Van a törököknek egy könyvük. Sok falvat, várost és várat írtak be abba, hogy ez az övék, ami korábban soha sem volt tulajdonuk. De mind hosszabban, mind közelebb nyomulnak, egyiket a másik után rabolják el császárunktól. (?) az elmúlt év utolsó három hónapjában kilenc vagy tíz várat és erősséget bevettek Horvátországban, minden méltányossággal szemben, sőt az esküvel fogadott béke ellenére."

Másutt ugyancsak ezt olvashatjuk:

"a budai pasa tizennégy falut kiraboltatott a bányavárosok vidékén, meghódoltatta őket a török császárnak. Kétezer lelket fogságba vitetett, mégis azt írta a császárunknak, úgy panaszkodott, hogy mieink szegik meg a békét."

1576-ban így írt a budai pasa, Musztafa az uralkodónak Bécsbe:

"mindenképen azon leszünk, hogy a frigy épen maradhasson. Viszont arra kérjük Nagyságodat, hogy a végbelieknek, főképen a győri, komáromi, tatai, veszprémi, pápai, palotai, egri és mind a körülvaló kapitányoknak parancsolja meg Nagyságod, hogy maradjanak veszteg, kiknek sem éjjel, sem nappal ragadozásuk meg nem szünik."

Ezeknek a panaszoknak nem sok foganatja volt. Amint erről elkeseredett hangon számol be a budai pasánál tartózkodó császári követség:

"uram a pasánál volt, panaszt tett neki, mekkora károkat okoznak a törökök Magyarországon és Horvátországban, hány falut égettek föl, mennyi embert és állatot hajtottak el, emellett néhány várat bevettek. A pasa a régi lantot pengette újra, így szólván: A mieink a bűnösek, mert kicsapnak rabolni, az övéi utánuk erednek. Amit útközben találnak, falvakat, kastélyokat, azt meghódoltatják. Ha már bevették, ott imádkoztak, törvényeik szerint nem adhatják vissza. A pasa elkezdett kiabálni, hogy a mieink bevették fél Magyarországot, sok helyen gyújtogattak, de egyetlen helységet nem tudott megnevezni. Ők, akik várakat, falvakat, országrészeket és embereket elragadnak, bűntelenek, és ráadásul minket kigúnyolnak. Uram nagyon szomorúan jött haza, és azt mondta, már az élethez sincs kedve."

A források tanúsága szerint 1575-ben a török hódítok 76 erődöt, várat, palánkot és községet foglaltak el vagy tettek rommá, azt csak a becslésekkel mondhatjuk, hogy körülbelül 3-ezer embert hajtottak el rabságba, de azokról nincs számunk, akiket a harcokban, vagy a fosztogatásokban megöltek. Az elkövetkező esztendőben a török támadások ereje meghatványozódott. Ekkor mintegy hatvan alkalommal törtek be a királyi Magyarország területére.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

 Ungnad Dávid konstantinápolyi utazásai. ford: Kovács József László. Bp. 1986. 192-194., 233.
Magyar leveleskönyv. I. 128.

Adatok forrása: Gömöry Gusztáv ?Türkennoth und Grenzwesen in Ungarn und Croatien während 7. Friedensjahren 1575?82? In: Mittheilungen des Kriegs-Archiw, 1885., Monum. Hist. Slavorum Merid. XV. kötetében., Theiner, Mon. hist. Hung. II.