1579 - A "kisháború" természetrajza

Kara Ovejsz budai pasa hosszú vádjai Veszprém és (Vár)Palota vitézeire… avagy a „kisháború természetrajza.”

1579. július 1-én Kara Ovejsz pasa hosszú levelében – pontról pontra szedve – írta meg egyenesen Rudolf császárnak és királynak (II. Rudolfként német-római császár és I. Rudolfként magyar király) a magyar végvárak „frigy” elleni támadásait, avagy a béke elleni vétségeiket…

A 12. vádpontban például név szerint nevezik meg Sóskúti Deli Mihály veszprémi vitézt, aki húsz hajdújával egyenesen a Vértes vadonjaiban (Vár)Gesztes alá portyázott, ahol szerencsétlenül járva a törökök fogságába esett, akik Budára hurcolták, ahol alaposan megvasalták és vallatták.

A 14. vádpontban – aztán a pasa újólag a veszprémiekre és a palotai vitézekre tesz panaszt – azt állította, hogy a magyar huszárok és velük gyalogok átkelvén hajókon a Balatonon - „a Balaton vízén által menvén” – a gyugyi vásárra ütöttek, ahol gazdag zsákmányt ejtettek és minden marhát magukkal szándékoztak hajtani. A (balaton)endrédi török őrség azonban utánuk eredet és még beérve őket összecsapott velük és a magyarokat megszalasztották, a zsákmányukat elvették.

A 15. vádpont szinte újólag csak ezt mondja – most (Szabad)Battyán alatt. Ide Istvánffy István és Kis Farkas főlegények kétszáz huszárral (!) mentek ki, lovakat, marhákat hajtottak el és számos törököt valamint rác martalócot fogságba ejtettek.

A 16. vádpontban a veszprémi „fenegyerek”, Fekete Mátéra panaszkodik: aki vitézeivel a simontornyai utakon leskelődik és állja el az utat (megemlíti, hogy a minap is három törököt leptek meg, kettőt megöltek, egyiküket magukkal hurcolták).

A 18. vádpontban Pető Mihály palotai huszárokkal – szám szerint 30 fővel – a somogyi és zalai végvidékre, Kanizsa közelébe ment le, és ott leste az utakat…

míg 19. vádpont szintén a palotai vár egyik tisztjére, Benge Péterre panaszkodik, ki száz katonával ismét Simontornya alá járt; itt a török őrségre lovainak elhajtására, ezt első mozzanatban sikerrel végre hajtották, de aztán a simontornyaiak utánuk eredtek és elérve a magyarokat számosat levágtak, még zászlaikat is elragadták, az elhajtott állatokat pedig visszaszerezték.

A 20. vádpont szintén a palotaiak ellen szól, kik ötvenen összeállva Szekszárd irányába nyargalva egészen Tolnáig portyáztak el és a tolnai törököknek ötven barmát elhajtották magukkal ragadva öt pásztort is. Azonban ez a magyar portya is balsikerrel járt – érdekes, hogy a budai pasa csak ilyenekről számolt be, s olyanról nem, hogy az ő alárendeltjei mikor mentek ki a magyar várakra –, a szekszárdi török őrség rájuk ment és szétkergetve őket a zsákmányukat is visszaszerezte…