1579 - Pálffy Tamás bajviadala

„Az pajzsán, pánczéron, ki az fegyverderék felől volt, mind által ment”

Pálffy Tamás palotai kapitány és Kara Ali székesfehérvári bég bajviadala...

1579. április 6-án idézték az Udvarba a palotai kapitányt nevezetes viadala miatt. Nem sokkal előbb történt a nevezetes és „tiltott” viadalra a két neves végvári főtiszt, a híres török vitéz, Kara Ali bég, Székesfehérvár parancsnoka, és Pálffy Tamás (vár)palotai kapitány között...

(Pálffy Tamás elmarasztalásáról nincs tudomásunk.)

Már említettük – a hegyesdi viadal (1562) kapcsán Gyulaffy László és Bajazid vajda nevezetes párviadalát, ím itt a másik. A két szemben álló vitéz vezér, a két szemben álló végház (Vár)Palota és (Székes)Fehérvár kapitányai voltak, mindketten nagy hírű és sokat próbált harcban forgott katonák. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt esztendő 1578. júniusában megesett szerencsétlen bicskei portya, a magyar végváriak nagy veresége a „Vértesalján”  óta a két főtiszt között nagyon háborús lett az amúgy sem barátságos viszony. Ráadásul Kara Ali olyan nagy győzelmeket tudhatott maga mögött, mint az 1577-es nyúlfalui harc, ahol a győri vitézeket kaszabolta le a váruk alatt...

Azonban a két tiszt ellenségeskedését hivatalosan tiltotta, mind a budai pasa, mind a bécsi Udvar. Mégis sor került a bajviadalra. Illésházy István írta levelében Batthyány Boldizsárnak, hogy a két kapitány a seregeik csatarendje közötti térségben „öklelőzött össze.” Kopjával mentek egymásnak, a híres béget most elhagyta a szerencséje (Takáts Sándor írta róla, hogy „neki a szerencse levett süveggel udvarolt") ő nem találta el Pálffyt, amaz azonban olyan szerencsével és ügyesen döfte meg, hogy a magyar kopja a török pajzsát és „fegyverderekát” - vagyis páncélját is átverte. „Az pajzsán, pánczéron, ki az fegyverderék felől volt, mind által ment.” A bég sérülten esett el, de szerencsésen túl élte a viadalt – amely úgy tűnik, hogy nem életre-halára szólt.

Kara Ali még sokáig vitézkedett és az egyik legnevezetesebb hódoltsági tiszt volt (1588 októberében ő vezeti a nagy portyázó hadat Szikszó alá, ahol azonban súlyos vereséget szenvedtek). Már idősebb korában Ibrahim Pecsevi török történetírónak saját maga mondta: „Tizenöt évig voltam Székesfehérváron kormányzó. Ez idő alatt azonban egyszer-kétszer letettek és máshová helyeztek.”

Később a 15-éves háború idején Esztergomban is szolgált s részt vett mind a két véres ostromban (1594, 1595) a vár védelmében. Igen gazdag volt, mint itt mondja: „Egyik évben összeszámítottam egész vagyonomat és jövedelmemet, és hetvenezer gurusra ment fel. Abban az évben testvérem a hitetlenek fogságába esett és harmincezer gurus értékű foglyot adtam érte; s ha ez nem történik, százezer gurusra is felment volna. Esztergomban vele együtt ostrom alatt voltunk s mellettem lőtt nyilat a hitetlenekre (1594-ben). Puskagolyótól találva vértanú lett. Allah irgalmazzon neki!”