1583 - Ali pasa levele

"...mi akartunkból sem az szigetvári bég, sem penig más végbeli bég nem cseleködik, mert az felet büntetlen nem haggyuk;..."

1583. július 3-án kelt magyar nyelvű levelében Ali budai pasa írta a királynak, I. Rudolfnak, hogy hamis az a hír, hogy a szigeti bég, Tirják Haszán csapatai a Rábán is átkeltek és addig rabolták egész Nyugat-Magyarországot. Azonban hozzáteszi, hogy akik a szultáni adólajstromba beírattak azoknak fizetni kell – s ha ez éppen Vas vármegyében vagyon, vagy Zalában, akkor azoknak is kötelességük ez (!).

„Meghozá minékünk a Fölséged postája az Fölségöd levelét, melyből minönöket megérténk, írja Fölségöd, hogy az szigetvári bég az Rábán túl ment volt, s valami falukat rablatott el, mely dolog mi nékünk mind ez ideig is hírünkül nem volt, hanem ha csak ez hétön lött volna ez dolog, hogy mi nékünk hírt nem tehettek volna még ez ideig, mert az fele dolgot mi akartunkból sem az szigetvári bég, sem penig más végbeli bég nem cseleködik, mert az felet büntetlen nem haggyuk; avagy talán az hatalmas Császárnak (vagyis a szultánnak) adófizetők voltak és nem akartak bejönni, mert az hatalmas Császártól meg van parancsolván, hogy az kik az Ő Fölsége defterébe be vagynak írván, és adófizetők be nem akarnak jönni, azokat behozzák.”

Amikor a bécsi követek a budai pasánál jártak volt – egy más időpontról van szó – az 1570-es évek végén, akkor ők is megjegyzik:

„…uram (ti. a követ Ungnád Dávid) a pasánál volt, panaszt tett neki, mekkora károkat okoznak a törökök Magyarországon és Horvátországban, hány falut égettek föl, mennyi embert és állatot hajtottak el, emellett néhány várat bevettek. A pasa a régi lantot pengette újra, így szólván: A mieink a bűnösek, mert kicsapnak rabolni, az övéi utánuk erednek. Amit útközben találnak, falvakat, kastélyokat, azt meghódoltatják. Ha már bevették, ott imádkoztak, törvényeik szerint nem adhatják vissza. A pasa elkezdett kiabálni, hogy a mieink bevették fél Magyarországot, sok helyen gyújtogattak, de egyetlen helységet nem tudott megnevezni. Ők, akik várakat, falvakat, országrészeket és embereket elragadnak, bűntelenek, és ráadásul minket kigúnyolnak. Uram nagyon szomorúan jött haza, és azt mondta, már az élethez sincs kedve.”

Igaz ugyan, hogy a pasa azt mondta avagy írta, ő maga a saját felügyelete alá tartozó vitézeket a portyától mind eltiltja, de úgy tűnik, hogy sem a budai pasa, sem az uralkodó tiltásának nem volt oly visszatartó ereje, amely a vitézek zsákmány utáni vágyát, avagy csak a verekedő kedvét megzabolázhatta volna, vagy annak gátat szabott volna.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

 Lásd. Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. ford: Kovács József László. Bp. 1986. 193-194.