1584 - Ali bég fogságba esése

„...ő maga faluiba ment volt az ő maga népével, ezt a veszprémiek hallván, reá ütöttek”.

Ki bontotta fel a békességet? Ki ütött először? Gazdag a zsákmány – de váltság ócska.

1584. áprilisában – egészen pontosan valamikor április 22. előtt – a Balaton keleti partján valahol Balatonkajár és Lepsény között a veszprémi magyar őrség összecsapott a székesfehérvári törökkel, a nagy küzdelemben maga a bég, Ali – hírneves török főtiszt és veszedelmes vitéz. A magyarok fogságába esett...

Már most a bonyodalom csak eztán kezdődött meg. Szinán budai beglergég nyomban levelet írt a bécsi Udvarba, hogy a veszprémiek „frigyet bontottak”, hiszen a veszprémiek ütöttek rá Ali egyik falujára, csak annak védelmére ment ki az. „az hatalmas (ti. török) császár országában, az ő maga faluiba ment volt az ő maga népével, ezt a veszprémiek hallván, reá ütöttek”. A veszprémi kapitány viszont azt állította, hogy a székesfehérváriak alattomban lopakodva igyekeztek Veszprém alá menni, hogy a király várát megrohanják.

„egynéhány ezred magával igyeközött volna Weszprimre”

Bármint is volt tény, hogy a vitéz török főtiszt a magyarok fogságába esett, de mint főrabot fel kellett küldeni a királyhoz, aki Leon Harrach főudvarmesternek adta ajándékba. A bég 30-ezer aranyat (!) 100 ökröt, két hátaslovat ezüstös-aranyos hímes nyeregszerszámmal, nyolc lovat pokróccal, egy perzsa selymet, arannyal szőtt kelméket, „két bokor kócsagtollat s még ezen felül két magyar foglyát (név szerint Szénhely Istvánt és Lévay Lászlót) ígérte meg a szabadulásáért.

A budai pasa maga is jót állt a nevezetes katonájáért – s nyomban 10-ezer arany előleget fizetett ki, a Hódoltságból – Ráckeve, Nagymaros, Vác, Cegléd, Nagykőrös és Tolna – kezesek érkeztek a fogva tartójához. Amikor Ali bég kiszabadult – elég szokatlan módon – felrúgva az íratlan törvényt, mindössze 5-ezer forintot küldött (tehát 15-ezerrel még adós maradt) s elküldött vagy tíz lovat is, de ezek „gonoszak” voltak, vagyis nem a beígért szépséges lovacskák. Hiába volt szerződése, s a kezesek is hiába, Ali bég már többé sem lovat, sem selymet, sem pénzt nem küldött. A többiek sorsáról semmit nem tudunk.

Ezek ugyan nem a nevezetes Ali bég által ígért felszerszámozott lovak, de úgy gondoltam itt képet kaphatunk, arról miről is beszélt a bég. Az illusztráció Somogyi Győző munkája, forrás: B. Szabó János - Somogyi Győző: Az erdélyi fejedelemség hadserege. Bp. 1996.