1594 - Esztergom ostroma megkezdődik

„...nagy kevélyen azt mondta vala, hogy meg se törjék Esztergomot,

ő csak lajtorjákon is megveszi az ő népével…”

Megkezdődik Esztergom ostroma...

1594. május 4-én a Habsburg Mátyás főherceg (a későbbi uralkodó) vezette keresztény fősereg Esztergom alá szállt s megkezdődött a kulcsfontosságú erősség ostroma, melyet a törökök nagyon hősiesen és elszántan védelmeztek...

A török elszántság és védelem nem véletlen. Isza esztergomi bég, pontosan tudta, hogy Buda nyugati kulcsa Esztergom (és Székesfehérvár) – tehát ha a reá bízott erősség elvész, akkor megnyílik a keresztények útja Buda felé.

A török védelem a túlparti Párkányon is erősen befészkelte magát, s folyamatosan nyílt kapcsolatot tartottak fenn a Dunán keresztül magával Budával is. Az esztergomi török őrség – meglehetősen nagy volt – legalább 3-ezer főből állt, így a stratégiai fontosságú Szent Tamás-hegyet, s a külvárosokat, különösen a Vízivárost is megerősítették és felkészültek a védelmére.

A keresztény hadsereg körülbelül 30-35-ezer fő körül mozgott, s ebből 15-ezernyi magyar katona volt jelen. Esztergom ostromának hírére tért vissza Lengyelországból Balassi Bálint is, és sietett az ostromtáborba... A neves vezérek közül jelen volt – a később tragikus sorsot ért és „árulás” miatt kivégzett – Ferdinand Hardegg gróf, mint főtábormester, Leo Gall volt a tüzérség főfelügyelője, a magyar vezérek közül már itt volt Pálffy Miklós, s hamarosan megérkezett Nádasdy Ferenc is – az „erős fekete bég.”

Az ostrom előestéjén – Istvánffy Miklós szerint, aki szintén jelen volt az ostromtáborban – a németek azzal kérkedtek, hogy tüzérségi előkészítés és módszeres várvívás nélkül is megveszik Esztergomot, csak ha lajtorjákkal a falakra hágnak, máris az övék lesz. Illésházy István írta, hogy a német parancsnok kijelentette: „nagy kevélyen azt mondta vala, hogy meg se törjék Esztergomot, ő csak lajtorjákon is megveszi az ő népével…” Keservesen csalatkozniuk kellett ebben és a nagy kevélységük hamarosan kisebbedett...

Bár úgy tűnik a keresztény haderő megérkezésekor még nem volt egységesen elszánt az esztergomi török védelem, mert Kjátib Cselebi megjegyzi, hogy egy részük nem osztotta parancsnokuk, Isza bég elszántságát, hanem a külvárosokon át – ezek szendrői és boszniai harcosok voltak (magam úgy vélem, hogy nem muszlimok, hanem török zsoldban álló rácok lehettek) kiszöktek és az ostromlókhoz csatlakoztak. „árulást követtek el,… az ellenséggel érkeztek és Esztergom külváros kapuit… gyorsan kinyitották és az ellenséghez csatlakoztak.” A tulajdonképpeni ostrom csak ezután indult meg...