1594 - Esztergom visszafoglalása

„Kiáltottak a törökök az falakon, mondván: Menjetek haza, magyarok, vitézek, hagyjátok itt az részeges német disznókat nekünk, hogy tanétsuk meg őket hadakozni…”

A török Esztergom megszabadul...

1594. június 29-én a keresztény hadsereg hosszú és kegyetlenül véres harc után (ezen év májusának eleje óta) felhagy Esztergom sikertelen ostromával és megkezdi az elvonulását a rommá lett ősi erősség alól...

A hosszú és a véres harcban mind két fél – a keresztény ostromlók és a török védők is – nagyon súlyos vérveszteséget szenvedtek el, de a döntésben – ti. a vár ostromának megszüntetésében – az is döntő szerepet játszott, hogy a török nagyvezér, Szinán pasa hadseregével már a Duna mentén észak felé közeledett az ostromlott Esztergom felmentésére.

Már akkor sokan elemezték a keresztények kudarcának okait. Az ostromban résztvevő – szemtanú – Nicolaus Gabelman ezt írta, a had főparancsnokának, Habsburg Mátyás főhercegnek címezve:

„Midőn fenséged, én kegyelmes uram, a múlt májusban Esztergom alá vonult, némelyek azt mondták, hogy a törökök menten föladják a várat, mihelyet ostromot kezdünk. Ennek következtében vagy háromszáz embert rendeltek egy oly vár ostromára, mármint egy rohamra, melyet kétezren felül való, jól fölszerelt török védelmezett, ez bizonytalanért. Legalább hat- vagy nyolcezer embert kellett volna e célra fordítani, s addig ostromolni a várat, míg megadja magát, s ez akkor be is következik.”

Sokan Mátyás főherceg – katonai vezetői alkalmatlanságában látták az okot, és a sereg szétzüllésében. Illésházy István minderről így számolt be:

„Ez táborban Mathias herczeg vala főkapitány, ez oly engedelmes engedékeny ember lőn, semmi büntetést az táborban nem mívele, és ezokáért…egy nap sem volt, hogy magyart nem öltek; paráznasággal, részegséggel, vendégséggel, kalmár-áruval, udvari pompával úgy annyira rakva vala az tábor, hogy nem a sz. Istennek, de még jámbor embereknek is iszonyú vala benne maradni. Az kapitányok, ha 10 órán az ételhez ültek, délután 3-4 órakor részegen keltek fel asztaltul, ki alunni ment, ki mulatni az mezőre… öt-hat mértöldig mindenféle falukat, városokat mind elpusztétották, az szegénységnek minden marhájokat, lovakat, barmokat elhordották pénz nélkül, az mezőn vetéseket mind elkaszálták, az lovaknak adták, annakutána az kévéket is szabadon hordották mint ellenségét, és a lovak alját is abbul vetették meg… Kiáltottak a törökök az falakon, mondván: Menjetek haza, magyarok, vitézek, hagyjátok itt az részeges német disznókat nekünk, hogy tanétsuk meg őket hadakozni…”

Akármint is, de a török Esztergom ekkor megszabadult – s elsősorban a török védelem vitézségének köszönhetően. A nagyvezér közeledő hadserege és a Magyarországra berendelt krími tatár hordák özönlése – akik Gazi Girej kánjuk vezetésével Győr felé igyekeztek – pedig nem hagyott kétséget afelől, hogy a háború és a hadjárat kezdeményezése most a törökök kezébe megy át...