1594 - Hatvan sikertelen ostroma

„Magunk és táborunk állapatja ebben vagyon: elmúlék egy hete, hogy Hatvant megszáltottuk.”

1594. áprilisának végén azok a keresztény csapatok – nagyszámú magyar végvári vitéz – akik az elmúlt esztendő végén s ezen esztendő elején sikeresen működtek a felvidéki „téli” hadjáratban, mikor számos erősséget foglaltak vissza a töröktől Gömör, Hont és Nógrád vármegyében, most új vállalkozáshoz készültek, hogy elfoglalják Hatvan várát...

A keresztény hadban ott voltak az egri, az ónodi, a szendrői és diósgyőri vitézek s mellettük számos főúr – mint Báthory István, Dobó Ferenc, Homonnai István és Rákóczi Zsigmond magánkatonasága is, s a hadat a kassai (felső-magyarországi) főkapitány, a német Teuffenbach vezette. Hatvan volt a hadi cél, a kassai főkapitány ezt kívánta megszerezni, teljes egyetértésben az Udvari Haditanáccsal, akik elhatározták, hogy a kitűzött cél Esztergom elfoglalása után (ez ebben az esztendőben nem sikerült) megszerzése után Buda ellen fordulnak.

Buda sikeres ostromának előfeltétele pedig nem csupán Esztergom megszerzését tartották – nagyon helyesen, hanem Hatvan elfoglalását is, amely az alföldi részek és kelet felől vágta volna el utánpótlásától a Hódoltság központját.

A keresztények nagy vakmerően és hevesen – de valójában felkészülés nélkül – kezdtek Hatvan vívásához. Nagyon vitézül küzdöttek Káthay Mihály (később Bocskai István fejedelem szerencsétlen sorsot ért kancellárja) vezetésével az egriek, s Báthory vitézei is, kikről mindig feljegyezték, hogy kimentek többször is a törökre szerencsét próbálni – vagyis a vár alatti síkon párviadalra hívogatták a török védőket, a jeles vitézeket.

Mindez azonban nem volt elegendő Hatvan elfoglalásához. Ráadásul április 30-án híre jött, hogy török segítség érkezik:

„Magunk és táborunk állapatja ebben vagyon: elmúlék egy hete, hogy Hatvant megszáltottuk. Még most sem fogtunk úgy hozzá, hogy megvennők, hanem távoli föld lövöldöztek be a várasba és várába. Oka ez, hogy értettük vala, hogy kű[v]ül megsegítik, azt vártuk. Meg is segíték, mert ez elmúlt szombaton jöve ide az Mehmed beglerbég és Haszán budai passa, hat vagy hét béggel bűségesen (az tömösvári had is velek vala), voltak tizenkét ezeren, mind annak is talám nem volt száz gyalogja, mind lovas török vala. Mi innet vagyunk az Zagyván táborban, ű túl álla az váras mellé, meg sem szállának, hanem mind felültek, aznap és egy egísz íjjel mi is mind fenn ültünk.”

A keresztény had nem vállalta a nyílt mezei összecsapást és elvonult Hatvan alól, mely ekkor egy kis haladékot kapott.

A kép - a két esztendővel későbbi - 1596-os hatvani ostromról készült, akkor a várat a keresztények elfoglalták és védőit, s lakosságát is kegyetlenül legyilkolták.