1594 - Krími tatárok

1594 és a krími tatárok…

Egy másik Balassi hősi halála.

Éppen az 1594-es nagy török hadjárat kapcsán kell megemlékeznünk arról is, hogy a Porta bár meglehetősen nagy katonai potenciált mozgatott meg most is, de ez az erő – ütőképességében már nem hasonlítható Nagy Szulejmán szultán hadseregéhez. Különösen fontos ez abban a tekintetben, hogy az Oszmán Birodalom belső válsága a hadseregre, a hadszervezetre is kihatott. Egyre gyakrabban ütötte fel fejét a lázadás, a hadsereget sem kímélve. Lázadoztak a szpáhi-birtokosok, de a török hadsereg elitjének számító janicsárok is. Gyakori volt a zsold elmaradása, mely szintén a fegyelem, s a rend felbomlását eredményezte az addig legfegyelmezettebb és legütőképesebbnek számító török hadseregben. A török katonai felső vezetés ezeken a gondokon úgy kívánt úrrá lenni, hogy egyre nagyobb mértékben vette igénybe Porta vazallusának a krími kánságnak a haderejét – így volt ez a 15-éves háború folyamán, s így maradt a XVII. század nagy hadjáratai idején folyamatosan.

Éppen 1594 elején (február 5-én) Áron moldvai román vajda jelentette Bécsbe, Habsburg Mátyás főhercegnek, hogy a krími tatárok, s más töröknek adózó tatár hordák is mind készülődnek, hogy az évfolyamán Lengyelországon keresztül, s a Kárpátokon átkelve Munkács felé Magyarországra törjenek. Erről Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet is értesítette, s az továbbította a moldvai vajda vész hírét be Felső-Magyarországra, az ottani végekre. Hiszen e szerint úgy tudták, hogy a tatárok Kassa irányába kívántak előre törni.

Valójában a tatár akció szervesen kapcsolódott – mint ez az évfolyamán be is bizonyosodott – Szinán nagyvezér nyári hadjáratához. Ennek ellenére a tatárok betörése elég váratlanul érte a magyar urakat és végvári kapitányokat, mint erről Rákóczi Zsigmond 1594. július 15-én kelt, Pálffy Miklósnak címzett levelében be is számolt. Arról szólt, hogy ő 100 lovassal és 200 puskással vette fel velük a harcot, s segítséget hiába kért, nem kapott a Kassai (vagy másként Felső-magyarországi) Főkapitánytól, Teuffenbachtól. Bár a tatárok villámsebesen zúdultak át Felső-Magyarországon – hiszen a nagyvezér parancsára mind Győr alá igyekeztek, itt csak kisebb összecsapások zajlottak, de éppen egy ilyen tatárokkal való küzdelemben halt hősi halált Balassi Ferenc, a nevezetes Bálint édestestvére, öccse is.