1595 - Esztergom ostroma 3.

Esztergom ostroma: a budai pasa segélyének első kudarca.

1595. júliusának első felében már nagy hevességgel vívta újra a keresztény hadsereg – Mansfeld generális parancsnoksága alatt – a stratégiai fontosságú Esztergom várát...

Mansfeld vezette had július elején teljesen körbe fogta Esztergomot, s neki kezdett a módszeres várvíváshoz. Az esztergomi török védelem még nem heverte ki az elmúlt esztendő igen véres ostromát – amelyet ugyan sikerrel visszavetett, de nagyon nagy vérveszteséget szenvedett a török védelem is. Ráadásul az elrontott védműveket sem javították meg és építették fel megfelelően. Nem véletlen, hogy az esztergomi török több kétségbeesett üzenetben is kérte a budai pasát – segítse meg őket (erre a pasa a legjobb tudása szerint, s minden katonai erejét felhasználva, majd többször vállalkozott is).

Esztergomban nagyszámú volt a „törökség” - valójában javarészt muszlim délszlávok, bosnyákok, közel 4-ezer védő, de igazából – a kémjelentések szerint – csak négyszáz volt egészséges és fegyverfogásra alkalmas.

Nem véletlen tehát, hogy július 9-én amikor Buda felől hajók érkeztek, s rajtuk 800 janicsár és élelmiszer valamint lőpor, ezt a védők nagy lelkesedéssel várták. S noha a szemközti Párkány még nem volt a keresztények kezében – noha ezt akkor nagyon fontos lett volna megszerezni (ezt az előző ostrom idején Habsburg Miksa főherceg meg sem kísérelte) – a török hajók ki is köthettek, de a janicsárok véres harc árán sem tudtak sikerrel bejutni. A parton sánc emelkedett, ezt magyarok védelmezték, éppen az ellen emelték itt, hogy a budai segítség könnyedén tovább juthasson.

A magyarok és a janicsárok között iszonyatos harc dúlt – ennek hevességéről és véres voltáról árulkodik az, hogy a Nyitrából és Bars vármegyéből ideérkezett csapatokból szinte mindenki elesett, de a janicsárokat is visszavetették: nagy részük szintén halva feküdt a sáncon, míg a többi kisebb rész visszamenekült a hajókra és véresen-sebesen ereszkedtek vissza Budára.