1598 - Sikeres palotai portya

Amikor fogoly lett „az igen gonosz és hazug „Murtesan”

A palotaiak és tataiak sikeres portyája a Vértesben...

1589. május 10. és 12.-e között a tatai és palotai vitézek összehangolt portyája során számos foglyot és zsákmányt ejtettek...

1589. május 10-én (Vár)Palotáról 24 hajdú érkezett Tatára, hogy csatlakozzon ahhoz az alig tíz főnyi tatai vitézhez (akik számszerűen összesen tizenhárman voltak), akik saját szakállukra portyázni indultak Székesfehérvár előterébe. A Vértes vadonjában és a hegység lábainál két kisebb várat – (Vár)Gesztest, Csákvárt és Csókakőt – is a török bírta, így elképzelhető, hogy ezen kisebb erősségek megkísértése volt ezen kisded „csata” célja.

Annyi biztos, hogy mikor Csákvár felé indultak – átszelve a Vértes vadonját – a gesztesi törökökkel akadtak össze, ezekkel össze is csaptak, s egynek fejét vették, ötöt pedig közülük foglyul ejtettek – ezeket a fejjel együtt sikerrel be is vitték később Palotára. A foglyok között volt egy „értékes” zsákmány is, egy bizonyos „Murtesan” nevű harcos, aki ha nem is vitézi hírnévnek, de inkább gonosz hírnek örvendett, akiről megjegyzik: „igen gonosz és hazug” volt, s hogy sok ember halála, és sok gyermek elrablása száradt a lelkén. Őt nem ölték meg, hanem büntetésként később Komáromban eladták „rabszolgának” vélhetően gályarabnak valamely nagyobb hadi hajóra, amely sors talán még a halálnál is rosszabb és keserűbb volt.

A sikeres vértesi kaland után, a tatai kapitány, Paksy György jelentette a dunántúli főkapitánynak, hogy „cirkálói” Buda és Zsámbék környékéig kimentek s hírét hozták, hogy a pécsi és a szegedi bég is feljött népével – vagyis hadai egy részével – Budára. Azt is jól látták, hogy sem a budai, sem a zsámbéki török őrség nem bocsátotta ki a lovakat a mezőre, noha maguk a török vitézek nagy csapatokban kinn sátoroznak. Vélhető, hogy valamire készülnek – írta a tatai kapitány.

Tata vára