1600 - Kanizsa vívásába kezd a török

„el tudnák foglalni, akkor így szabad útjuk nyílna, és senkit sem lehetne találni, aki megállítaná őket, hogy támadásukkal egészen Bécs elé ne jussanak”.

Kanizsa vívásához kezd a nagyvezér…

1600. szeptember első hetének végén – szeptember 8-án és a következő napokban – megérkeznek a török nagyvezér seregének előhadai a stratégiai fontosságú Kanizsa vára alá…

A nagyvezér a hódoltsági csapatokat is berendelte a táborába – maga Szigetvár alatti táborából érkezett –, miközben a szigeti bég sikerrel utat csinált neki. Érdemes megemlíteni, hogy a budai pasa, aki Székesfehérvár érintésével a Balaton déli partja mentén igyekezett Kanizsa ellen, magával hozta azokat a szökött francia-vallon zsoldosokat, akik a pápai várból (a zendüléskor és lázadáskor sikerrel kivágták magukat). Ezen nyugati katonáknak – főleg a tűzfegyverek terén, volt jelentősebb és hasznosabb tapasztalatuk a törököknél – a zsoldjukat rendre megfizették. E dezertáló zsoldosok közel ötszázan szolgáltak most a törököknek.

Kanizsa fontosságáról – számos alkalommal szóltunk – tudnunk kell, hogy Szigetvár 1566-os elestével azonnal első helyen beszélhetünk a magyar védelmi rendszerben. A haditanács urainak véleménye az volt – nem alap nélkül –, hogyha a törökök „el tudnák foglalni, akkor így szabad útjuk nyílna, és senkit sem lehetne találni, aki megállítaná őket, hogy támadásukkal egészen Bécs elé ne jussanak.”

Éppen ezért a védelem költségéhez a karintiai és stájerorszsági rendek, a „grázi urak” is jelentös mértékben hozzájárultak, így maguknak vindikálták azt a jogot is, hogy a védelem tisztjeinek kinevezésébe aktívan beleszóljanak. Így Kanizsa élén is – egyébként tapasztalt – osztrák származású katonatiszt, Georg Paradeiser került (1598-ban). Az elkövetkezőkben az ő irányításával folyik majd a kanizsaiak védekezése…