1601 - Kücsük Hasszán pasa veszte

„Az körösztyéneken mi esik, mind szörnyű,
Akármely fél legyen, elég nagy kesereű,...”

Kücsük Haszán kanizsai pasa szégyenletes „basáskodása” és veszte.

1601. májusának közepén Kücsük Haszán az újonnan megszerzett (1600) Kanizsa török parancsnoka ellen valóságos „népfölkelés” bontakozott ki Zalában...

Hogy mindezt a kanizsai pasa miként érte el, arról egyszerűen szólva mondja a magyar nyelvünk: „basáskodása” volt az oka. A mondott esztendő májusában Kanizsán vásárt tartottak, ahová a környező falvak népe is bevitte eladni való terményét, árúját, állatait. Az új török úr, Kücsük Haszán katonái azonban úgy gondolta neki a föld javaiért fizetnie nem kell, így hamarosan tumultus támadt, s a parasztok alaposan helyben hagyták a vásárfiát vinni akaró törököket. Előkerültek a fütykösök, fokosok, bicskák – kinek milye volt és a meglepett törökök húzták a rövidebbet. A fáma szerint Haszánnak egyik fia, és két agája is életét vesztette.

Kücsük Haszán a zalai parasztság engedetlenségét bosszulandó nyomban rablóportyára küldte ki a kanizsai törököket, akik leginkább emberrablásra, s főként a fiatal asszonyok, leányok és gyerekek elfogására törekedtek:

Az körösztyéneken mi esik, mind szörnyű,
Akármely fél legyen, elég nagy kesereű,
Szegény asszonynépen de nagyobb iszonyú,
Szüzek-, menyecskéknek veszedelmek szörnyű,
Keserves szekérben mert asszonyok itt járnak,
Az tevék hátára kosárban rakatnak,
Abban öten-hatan szegények hányatnak,
lófaron, üszvéren nekik hurcoltatnak.”

Hogy a gyerekeket és a fiatal nőket rabszolgaként eladták, más részüket a pasa maga háreme számára tartotta. Híre járt, hogy Szentgyörgyváron építi várát a kanizsai pasa, ahová a háremét rendezte be. A török kegyetlenkedés és emberrablás annyira felbőszítette a környék népét, aki – vélhetően a térségben ekkor nagy számmal tanyázó szabadhajdúkkal összefogva már valóságos és veszedelmesen fenyegető fegyveres erővé szerveződtek. S minden akaratuk a kanizsai pasa „basáskodásának” megbüntetése volt.

Az összecsapások mindennaposak lettek, s a kanizsai török – noha portyáik nem szüneteltek – most már sehol sem mozoghattak biztonságban. A szentgyörgyvári vár, a pasa féltetten építgetett „kéjpalotája” is hamarosan célpont lett. A dühös zalaiak megtámadták Szentgyörgyvárt – már május második felében, vagy a hónap végén – és betörtek a váracskába: a török őrséget irgalmatlanul lemészárolták, a foglyul tartott leányokat és asszonyokat kiszabadították, a kanizsai pasa féltve őrzött „földi paradicsomát” pedig földig rontották és felgyújtották. Lehet, hogy a legendák világába tartozik – de mesélték (lehet elégtételként az elszenvedett keservek miatt)–, hogy amikor Kücsük Haszán visszatért egyik rabszedő portyájáról és meglátta a szentgyörgyvári palotája pusztulását, nyomban megütötte a guta.