1604 - Kassa hűsége

„…vagyon Isten, vagyon tőr, az ki az embereket megrontja;…”

1604 és 1619

Bocskai István, Bethlen Gábor és Kassa hűsége

Tudott, hogy a Bocskai által vezetett szabadság küzdelem előestéjén – 1604-ben, Felső-Magyarországon már oly nagy volt a császáriak önkényeskedésével szemben az elégedetlenség, hogy a fegyveres felkelés már küszöbön állt, ahogyan meg is történt pl. Lőcsén. Az erőszakos rekvirálások, a szabad vallásgyakorlat ellen tett otromba, erőszakos hatalmi lépések, mint a kassai dóm erőszakos elfoglalása… etc. mind-mind olyan gyúelegy volt, mely a felkelés tüzét hamarost itt is felizzította.

Nem véletlen tehát, amikor a felső-magyarországi (kassai) főkapitány, Belgiojoso a hajdúktól elszenvedett álmosdi veresége után Kassára futott, a polgárok kizárták a városból és a falakon is fegyveresen gyülekeztek volt, s megüzenték, hogy őt az ország ellenségének és a szabadság felforgatójának tartják, takarodjon tehát e falak alól!

„…az országnak, az köz szabadságának esküdt ellensége, s a honi törvények fölforgatója…” – ilyen titulusokkal illették, s kijelentették nem botlanak kétszer egyazon kőbe. Eztán a kassaiak küldöttséget menesztettek Bocskaihoz, s felajánlották csatlakozásukat a táborához (így Kassa volt a második magyar város – Debrecen után – mely a zászlaihoz csatlakozott).

Bocskai István Kassa csatlakozásával igen jól járt, hiszen Kassa túl azon, hogy a korszakban – magyarországi viszonylatban – gazdag, iparosokkal, mesterekkel, dolgos kezekkel megáldott városnak számított, jelentős erősség is volt, s nem utolsó sorban itt volt a felső-magyarországi lőporgyártás és ágyúöntés egyik legfontosabb bázisa. Ez utóbbit akkor a nevezetes Mátyás János ágyúöntő-mester irányítása alatt végezték volt.

Bocskai mielőtt személyesen megérkezett volna – 1604 októberének végén – előreküldte nevezetes hajdúfőkapitányát, Lippai Balázst, aki zordan üzente be Kassára:

„…vagyon Isten, vagyon tőr, az ki az embereket megrontja; az emberi dolgot, az tőrt mireánk magyarázzátok, hogyha mindjárást mihozzánk nem jöttök, az kinek írunk, bizony fejenként meg kell halnotok.”

Az üzenet egyértelműen arra utal – hiszen az a kassai magistrátust szólította meg –, hogy korai csatlakozás ide vagy oda, nem minden kassai nagypolgár kívánta Bocskait és „angyalait” a város falakon belül látni. Nem is volt kérdés Kassa csatlakozása. Néhány nap múltán mikor Bocskai vezérei, Lippai balázs és Némethi Gergely hajdúikkal bevonultak, nyomban felhívást intéztek a gazdag bányavárosokhoz is, ugyancsak Bocskai mellé való állást kívántak tőlük: s Kassával példálóztak, hogy akárcsak amaz, ők is fogjanak fegyvert:

„hogy végre megszabadítsuk édes hazánkat a jogtalanságoktól és pusztításoktól.”

Kassa átállása példa értékű volt a Felvidéken – noha ekkor még Eperjes befogadta Basta generális csapatait – de a következő esztendő hadmenete (noha kudarcok is érték Bocskai hadait9 végül megnyitotta az utat nyugat felé…

A kassai példa azért is lényeges, mivel jóval később, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Habsburg-ellenes hadjárata idején, 1619-ben, amikor szeptember 20-án Debrecen felől Kassára érkezett a felső-magyarországi városok küldöttségei mind itt fogadták és köszöntötték. Mi több, még ebben az esztendőben, amikor a király-pártiak Homonnai Drugeth György vezetésével Bethlen hatalma ellen támadtak, a magyar főúr először Kassa alá vonult s őket szólította fel a Habsburg hatalomhoz való hűséges visszatérésre.

„Ha kegyelmetek ebben a rebellioban ugyan előmegyen, bizonyos legyen kegyelmetek abban, hogy tűzzel és vassal büntet meg őfelsége (…) a várost leromboljuk, magatokat, feleségeteket, gyereketeket konczra hányván.”

Ennek ellenére a kassaiak Homonnainak „taraczkal” és puskatűzzel feleltek. Homonnai ekkor emlékezvén, hogy Kassa már Bocskai alatt is elsőként csatlakozott, őket Bocskai István példájával is fenyegette volt – utalván arra, hogy Bocskai békére „kényszerült” a koronás királlyal, s ő maga király nem lehetett:

„Az Bocskai állapotja szemetek előtt foroghat mostan is, noha Bocskainak különb módja volt factiora (cselekvésre – megjegyzés tőlem.), de mégis az isten nem engedé, hogy az ő ordinatioja és fölkent szolgája ellen uralkodhassék.”

Azonban Homonnai sem fenyegetéssel, sem szép szóval nem tudta a kassaiak hűségét aláásni, hamarosan eltakarodott a falai alól.

Kassa képe, 1617-ben.

vö. Nagy László: „megint fölszánt magyar világ van” Társadalom és hadsereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben. Bp. 1985. 49-50., 54.