1605 - Bocskai török szövetsége

„ilyen dúlásnak és pusztításnak, ilyen vitézi hírnévnek s ilyen gazdag zsákmánynak, minőt ekkor tapasztaltunk, csupán a hódító Szülejmán kora volt tanúja.”

Bocskai török szövetsége – egy szomorú tapasztalás…

„Érsekújvár 1605. októberi hajdúk általi megszállását hasonlóan érezhette a dunáninneni kerület nemességének egy része. Többségük ugyanis aligha tudhatta, hogy ez valójában Illésházy István és Giorgio Basta generális titkos paktuma eredményeként történt, nehogy a fővár a török segédcsapatok kezébe kerüljön. Bocskai főgenerálisa, Homonnai Drugeth Bálint pedig résen volt, amikor az oszmánok a kulcsfontosságú vár birtokba vételét megkísérelték. Homonnai ellenállásában már meghatározó szerepet játszott az, hogy október elején Esztergomot a Bocskai-felkelést kihasználva a törököknek sikerült visszafoglalniuk, ami már évek óta céljuk volt. (…)
A hajdú és a török-tatár hadak hadjáratai és a velük járó tetemes pusztítás 1605 nyarán a magyar területek mellett már Alsó-Ausztria és Stájerország nyugati, valamint Morvaország déli részeire is kiterjedt. Így a nyugat-magyarországi területekhez hasonlóan ezek lakói sem a rendi előjogok vagy a vallásszabadság védelmezőiként, hanem ellenségként fogadták a hajdúhadjáratokat zsákmányszerző akciókra használó oszmán-tatár és magyar csapatokat. Ezek lehetőségeit ’szemléletesen’ jelzi, hogy a fejedelmi hadak mellé érkező török segédcsapatok 1605 késő tavaszi dunántúli prédájukról maguk hangoztatták, hogy ’ilyen dúlásnak és pusztításnak, ilyen vitézi hírnévnek s ilyen gazdag zsákmánynak, minőt ekkor tapasztaltunk, csupán a hódító Szülejmán kora volt tanúja.’ (ezt Ibrahim Pecsevi írta) Ugyanekkor a tatárok a hosszú török háborúhoz hasonlóan a Bocskai-felkelést is kiváló ’gazdasági vállalkozásnak’ tekintették.”

Lásd. Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp. 2010. 375-376