1621 - Hollófiak táplálása

„…ha mely sereg kiváltképpen Magyarországon az prédáláshoz kezdene, senki fő kapitány meg ne engedje, hanem kedvezés nélkül az olyanokat megbüntesse törvény szerint halállal!”

A „hollófiak” táplálása…

1621 márciusában történt, hogy Bethlen Gábor csapataira a nyugat-felvidéki Trencsén vármegyében a helybeli parasztok rátámadtak…

A korabeli háborúk velejárója – elsősorban a katonai logisztika és a hadtáp- valamint utánpótlási rendszer fejletlensége okán – volt a beszállásolt katonák önkényeskedése és fosztogatása. A „föld népe”, a parasztság, a jobbágyság – az agrár javak és termények, az élelmiszer előteremtője – mindig a legkiszolgáltatottabb helyzetbe került a hadak járása idején (s ez nem sajátosan magyar tendencia volt). Ez volt a háború egyik legrettenetesebb átka. Nem kellett ellenséges területre érni ahhoz, hogy a hadba szállt katonaság a prédáláshoz kezdjen egy részt az említett hiányosságok miatt, másrészt az „ököljog” alapján, az erőszak jogán. Itt is ez történt, az eset azonban két okból is különös.

Egy részt azért, mivel Bethlen hadi regulája – mint általában a korból jól ismert magyar katonai rendtartások mindegyik – nagyon szigorúan tiltotta az ilyenfajta prédálást, erőszakoskodást és zsákmányolást:

„…ha mely sereg kiváltképpen Magyarországon az prédáláshoz kezdene, senki fő kapitány meg ne engedje, hanem kedvezés nélkül az olyanokat megbüntesse törvény szerint halállal!”

Hiszen az uralkodó és a felsőbb katonai vezetés pontosan tudja, hogy ez általános elégedetlenséghez, sőt lázadáshoz és ellenálláshoz vezet. Ezért: „Senki tőlünk tolvajlásokkal, egyéb kegyetlen cselekedetekkel el ne idegenítsenek, magoknak ellenségekké ne csináljanak senkit.”

Mármost 1621 márciusában mégis az történt, hogy Bethlen Trencsén vármegyében beszállásolt katonáira támadtak a helybeli parasztok, sőt csaknem felkelés tört ki ellenük. A fellázadt „föld népe” nem egy helyen rátámadtak a katonákra, s a szállásosztó mesterekre, megverték és bezárták őket – talán emberhalál is történt. Mindenesetre a fejedelem a híreket meghallva azonnal előreküldte székely udvari vitézeit a „veres darabont”-okat és más megbízható hadakat, akik az elfogott „csintalankodó” katonákat és szállásmestereket kiszabadították, a fegyverkező parasztokat pedig leszerelték. S bár maga a Bethlen Gábor sem dicsérte meg a lázadó trencséni parasztokat, de a garázdálkodó katonáit is az elvett javak visszaszolgáltatására kötelezte. A székely főkapitánynak parancsba adta, „hogy fölkerestesse elvött fegyvereket (ti. amit a lázadó parasztok a katonáktól elvettek), marhájokat az szegénységnek és adassa vissza nékiek.”

Az, hogy Bethlen ilyetén való „igazságossága” igen előrelátó volt, arról az is tanúskodik, hogy még ugyanebben az évben, amikor Egry István főkapitány a Bányavárosok vidékén a császáriaktól vereséget szenvedett, akkor a – javarészt nyugati zsoldosokból álló – előretörő császári hadat a környékbeli parasztok fegyveres ellenállása késztette meghátrálásra. Nem másért, mint azok mérhetetlen erőszakoskodásáért. Bethlen maga mondja, hogy ezek a parasztok „rettenetesen ölték, vágták” őket.

A „hollófiak” táplálása – mint ahogyan Bethlen Gábor fejedelem, nagy magyar ellenfele, a királyhű, Esterházy Miklós írta, később 1626-ban Wallenstein zsoldosainak kapcsán, azért fontos, hogy azok ne fosszák és dúlják fel azt a vidéket, melynek védelmére érkeztek.

Ugyancsak Bethlen Gábor előrelátására és szigorú hadi regulájára utal az is, hogy éppen 1626-os hadjárata idején a fejedelemi had mellé csatlakozott török-tatár segélyhad, Murtezza pasa hada ugyancsak a felvidéki falvakban lett elszállásolva, ennek ellenére semmi kárt nem tettek a keresztény vidékben. Amint Kemény János írta:

„noha mint farkasok a juhok között, oly csudásan, de szelídséggel quartíroztak, hogy a keresztény hadakat meghaladták.”

Az erdélyi hadak székely katonái - alul a fejedelem "veres darabontjai". Somogyi Győző rajza. forrás: B. Szabó János - Somogyi Győző: Az erdélyi fejedelemség hadserege. Bp. 1996

vö. Nagy László: „Megint fölszánt magyar világ van” Társadalom és hadsereg a XVII. század első felének Habsburg-ellenes küzdelmeiben. Bp. 1985. 67-68.