1631 - Rakamazi csata

"Nem tudom, micsoda conditiokat is emlegetnek, mintha most is választanának újobban, vagy ők koronáznák királyokat meg, avagy magán az országon kívül ő valami respublica volna!".

Rakamazi csata.
Magyarok egymás ellen (nem először s nem is utoljára)

1631. március 15-én a Tisza mentén Rakamaznál csaptak össze az erdélyi fejedelem, I. Rákóczi György vezéreinek, Zólyomi Dávid és ifj. Bethlen István vezette seregei megverték gróf Esterházy Miklós nádor vezette királyi sereget...

A rakamazi ütközetben magyar küzdött magyarral. S annak a hosszú küzdelemnek volt a lezárása, melyben Esterházy Miklós a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem halála után beállott állapotokat próbálta a Habsburg király javára kihasználni. Elsősorban azt, hogy a Bethlen által is biztosított hét felső-magyarországi vármegye visszakerüljön a királyi Magyarország birtokába. I. Rákóczi Györgyöt - a dúsgazdag főúrt tették meg Erdély fejedelmének, aki jó szemmel látva a hatalmi zűrzavart s Esterházy törekvéseit a hajdúkat állította maga mellé, sőt a le nem telepített szabadhajdúkat is magához édesgette. Jöttek is nagy számmal a zászlai alá.

Az ellenfél, a nádor nem hitte, hogy ekkora erővel rendelkezhetne és a hajdúkat is megvetette, mondván: "eszeveszett cselédek" támogatják csak Rákóczit, "Nem tudom, micsoda conditiokat is emlegetnek, mintha most is választanának újobban, vagy ők koronáznák királyokat meg, avagy magán az országon kívül ő valami respublica volna!".

A rakamazi sáncokon történt az erőpróba. Rákóczit a nagy seregnyi hajdú mellett a székely fegyveresek és az erdélyi végvárak hadi népe is segítette. A csatában I. Rákóczi György győzelmet aratott s a királyi Magyarország felől való Habsburg támadásnak ekkor véget vetett.

vö. Nagy László: Hajdúvitézek. Bp. 1986. 234-236.